lemez

The Masters Collection: Liszt Ferenc Chamber Orchestra

  • - csk -
  • 2020. február 9.

Zene

A Hungaroton hézagpótló sorozatának hivatása a megőrzés és továbbadás, a magyar zenei interpretáció- és hangfelvétel-történet múltjának aranytartalékát tenni hozzáférhetővé új korok zenehallgatói számára. Olyan előadásokat, amelyeket ma már sokan nem ismernek, hiszen a felvételeken játszó muzsikusok nincsenek köztünk. Ilyen szempontból a Cziffra György, Ferencsik János, a Tátrai-vonósnégyes vagy Kocsis Zoltán művészetét bemutató albumok után némiképp különleges a Liszt Ferenc kamarazenekar háromlemezes antológiája, mivel az együttes története – noha Rolla János és muzsikustársai mentoruk, Sándor Frigyes karmester vezetésével közel hat évtizede kezdték meg a közös munkát – nem ért véget, sőt, néhány éve új korszakába jutott a fiatal generációt képviselő Tfirst Péter vezetésével.

Igaz, hogy a ma is köztünk élő alapító tagok nyugalomba vonultak, ezt megelőzőn azonban átadták tudásukat és gondolkodásmódjukat követőiknek. Ráadásul a váltás, a tagok cseréje fokozatos volt és éveken át zajlott, s így az átmenet törésmentesen valósult meg. Az eredmény: a stílus és a színvonal folytonossága. A mai zenekar más, mint az egykori, de őrzi az elődök nyitottságát, maximalizmusát. A most újra megjelent régi felvételek (Vivaldi, Corelli, Bach, Händel, Mozart, Haydn, Wagner, Bartók, Szőllősy András művei) ma is gazdag, színes, életteli és élvezetes hatást keltenek, gesztusaik nem koptak meg, bizonyítva, hogy a 70-es, 80-as évek LFKZ-je méltán volt a legnagyobb világsztárok kedvelt partnere – ahogy a mai is az.

Hungaroton, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.