„A zenekar személyes történeteiről szólnak a szövegek” – interjú a Szigeten koncertezett Mitsune zenekarral

Zene

A japán, német, ausztrál és görög tagokból álló együttes két énekesétől megtudtuk, hogy ha valaki szeretne megtanulni samiszenezni, ami egy háromhúros, pengetős japán hangszer, Tokió helyett Berlinbe kell mennie. A Sziget Fesztivál utolsó előtti napján a Global Village fellépőivel beszélgettünk. 

magyarnarancs.hu: A Mitsune 2018-ban alakult, eleinte trióként léptetek fel. Később bővült a létszám, az alapító hármasból ma viszont csak ti ketten álltatok színpadon.

Jouka Snell: Elég nagy átalakuláson ment keresztül a zenekar az elmúlt időszakban. Tina Kopp, az alapító trió harmadik tagja tavaly döntött úgy, hogy tart egy kis szünetet. Több mint egy éve tehát azzal a felállással turnézunk, amivel most a Szigeten is felléptünk. Sőt már egy új albumot is rögzítettünk így. Ettől függetlenül mindig a trió, hármunk szoros kapcsolata, valamint a hangszerünk, a samiszen iránti szeretetünk fogja jelenteni a Mitsune alapját. Minden bizonnyal fogunk még hármasban zenélni, de az már egy kicsit más projekt lesz.

magyarnarancs.hu: Mesélnétek egy kicsit a kezdetekről?

JS: Én félig ausztrál, félig pedig japán vagyok, részben tehát ezért szerettem volna samiszenen játszani. A zenekar többi tagjához hasonlóan azonban én is Berlinben élek, így amikor megszereztem az első hangszeremet, nem tudtam, hogy kihez fordulhatnék, kitől tanulhatnék. Aztán egy fesztiválon találkoztam Tinával, aki bár német, rendkívül elkötelezett terjesztője a japán kultúrának, és abban is igen nagy szerepe volt, hogy Németországban egyre többen megismerték a samiszent. Tőle kezdtem tanulni, nem sokkal később pedig Siomi is Berlinbe költözött, és megtalálta az egyébként szintén Tina által alapított samiszenegyesületet. Itt ismerkedtünk meg és kezdtünk el közösen zenélni. Mindhárman más nyelvet beszéltünk, de a samiszen összehozott minket.

Kavagucsi Siomi: Ez amúgy elképesztő, Japánban ugyanis sokkal nehezebb olyan emberekkel találkozni, akik játszanak ezen a hangszeren. Tokióból származom, és ott a tanáromon kívül senkit nem ismertem, aki samiszenen játszik. Persze vannak területei az országnak, ahol még ma is népszerű a hangszer. Mégis, egészen megdöbbentő volt, hogy amint megérkeztem Berlinbe, belebotlottam ebbe a két lányba.

magyarnarancs.hu: Mit érdemes tudni a hangszer eredetéről?

KS: A samiszen eredete történetileg sok tekintetben Kínához köthető. Onnan érkezett ugyanis egy hasonló, de még nagyon más hangszer Japán egyik déli szigetére, ahol aztán kifejlődött belőle a ma ismert samiszen. Ez később a partvidék halászainak köszönhetően kezdett elterjedni, ahogyan a népdalok is észak és dél között ingáztak a halászokkal. A hangszer azon típusa, amit mi is használunk – amely egy kicsit nagyobb a korai változatoknál –, alapvetően az északi területekhez köthető.

Kavagucsi Siomi és Jouka Snell
Fotó: Palágyi Barbara

magyarnarancs.hu: Zeneileg főleg japán népdalokból táplálkoztok. Milyen folklór anyagból dolgoztok? Van esetleg olyan régiója az országnak, amely különösen nagy hatással vannak a zenétekre?

KS: Bármilyen népdalt beépítünk a zenénkbe, ami megtetszik. A dalok nagy részét gyerekként tanultam, szóval van néhány kedvencem, de bármihez is nyúlunk hozzá, azt mindig a saját stílusunkra formáljuk.

JS: Van egy nagyon gazdag népzenei kánon, a minjo, ami a samiszen esetében is tulajdonképpen a kiindulópontot jelenti. Ez egy olyan repertoár, amit mindenki megtanul, amikor elkezd játszani ezen a hangszeren. Elsősorban mi is erre építünk, tehát nem régiók szerint válogatunk. Azt viszont megfigyeltük magunkon, hogy különösen vonzódunk a halászdalokhoz. Talán azért, mert a világ különböző pontjairól, de végül is mindannyian tengerpartokról származunk, így ezek a dalok szólnak igazán a szívünkhöz.

magyarnarancs.hu: Vannak azért saját szerzeményeitek is. Hogyan írtok például szöveget?

JS: A saját dalainkhoz mindig Siomi írja a szövegeket. Nagyon tehetséges szerzőnek tartom, mivel a saját számainkban is képes megteremteni a népdalokra jellemző hangulatot. Még úgy is, hogy általában a zenekar tagjainak személyes történeteiről szólnak a szövegek.

magyarnarancs.hu: A kezdeti samiszen-trió idővel egy nagybőgőssel és egy perkással egészült ki. Mesélnétek a srácokról?

JS: Imádjuk Petrost és Daigót, élni sem tudnánk már nélkülük! Petros Tzekost egy jazz-zenekarból ismerem, amiben szintén együtt játszottunk. Olyan zenész, akivel mindig is nagyon szerettem együtt dolgozni, és akit mindig csodáltam. Egyszerűen megszállottja a legkülönfélébb ütős hangszereknek és az állandó kreativitásnak, ráadásul nagyon jó humora is van. Pont az ilyen energiákra van szükségünk a zenekarban. Vele már akkor is gyakran közreműködtünk, amikor még trióként koncerteztünk. Nakai Daigót pedig egy csomó ember ajánlotta Berlinben, szóval lecsaptuk rá és őt is bevettük.

KS: Eredetileg ő is jazz-zenész, de nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot.

Petros Tzekos
Fotó: Palágyi Barbara

magyarnarancs.hu: Ahogy említettétek, mindannyian Berlinben éltek. Gondoljátok, hogy a város multikulturális hangulata szerepet játszott abban, hogy egy ennyire sokszínű együttest tudtatok létrehozni? 

JS: Ebben egészen biztos vagyok. Sehol máshol nem jöhetett volna létre ez a zenekar. Azért találtuk meg egymást, mert előbb mindannyian megtaláltuk Berlint.

magyarnarancs.hu: Titeket nézve néha elgondolkodtam, hogy vajon még mindig koncerten vagyok-e, vagy ez már inkább valamiféle avantgárd performansz? A zene mellett van valamilyen kapcsolatotok más művészeti ágakkal? 

KS: Mindannyian más művészetek felől érkeztünk. Én például Tokióban szobrásznak tanultam. Nagyon izgalmas volt, ahogy egy darab fában kellett megtalálnom a benne rejlő szobrot. Egy kicsit a zenélésre is úgy tekintek, mint a szobrászatra, csak itt a hang az anyag, amiben ott vannak a dalok.

JS: Engem a divat érdekel, ezért igyekszem ezt is beépíteni a produkcióba, a zenekar arculatába, a ruháinkba. Petros és Daigo pedig mindketten színházi emberek, szóval olykor ez a világ is beszivárog a koncertjeinkbe.

magyarnarancs.hu: Melyik az időigényesebb: megcsinálni a hangbeállást egy csomó különleges hangszerrel, vagy elkészíteni a sminkeket és felöltöztetni a zenekar minden tagját?

JS: Nagyjából ugyanannyi ideig tart a kettő. Egy óra a smink és az öltözés, aztán ideális esteben egy óra a hangbeállás. Számunkra egyébként ez a kettő ugyanolyan fontos. Van egy német kifejezés, amit nagyon szeretek: gesamtkunstwerk, összművészeti alkotás. Talán így lehetne jellemezni a Mitsunét is. Valami olyat szeretnénk adni az embereknek, ami több mint egy koncert.

Színpadon a Mitsune
Fotó: Palágyi Barbara  

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.