A Sziget Fesztivál idén sem csak koncertekből állt

Zene

A némileg összeszűkült ArtZone legérdekesebb kiállítása egy Ukrajna kulturális műemlékeit 3D-s makettek formájában bemutató tárlat.

Pár éve kisebb helyre költözött a Civil Sziget, azért még mindig fontos pontját képezi a fesztiválprogramnak. Évről évre megteszem a körutamat itt, így talán csak számomra tűnik kissé vérszegénynek és önismétlőnek a felhozatal. De ahogy látom, sok fiatal fesztiválozó először támolygott be az árnyas helyszínre, és nekik még mindig érdekes például, hogy a pszichológia társaság ifjúsági tagozatának sátránál pszichológiai tesztet töltsenek ki. (“Te nem is vagy társfüggő”, simogatja a lány nyugtatóan a fiúja karját, “nem is értem, miért jelölted be, hogy a párod szükségleteit a saját szükségleteid elé helyezed...” A fiú lehajtott fejjel, maga elé motyogva: “Ide se én akartam jönni.”) Én a stressz-szintemet akartam ellenőrizni, de már az kicsit felcsavart, hogy nem volt elég tesztpapír, így egy lapon kellett volna külön számolgatnom a pontokat. A kedves pszichológus lány megszámolta: a magyar átlag felett vagyok szorongó. Nem mondom, hogy meglepett az eredmény.

A rendkívül fontos munkát végző NANE immár harmincadik alkalommal van kint, a Civil Sziget kevés állandó részvevőinek egyikeként. Piros ember alakú céltábláik a zóna képéhez tartoznak. Évről évre több helyszín foglalkozik a lelki segítségnyújtással és azzal, hogy a mentális egészségünk megérzésének fontosságát, illetve a határaink megtartásának fontosságát hirdessék – köszönet ezért a szervezőknek.

Ami szívfájdító: az eddig hatalmas ArtZone összeszűkült, és elköltözött az otthonát adó nagy rétről. Persze a művészet és a kiállítások nem tűntek el, de sokkal kevesebb a workshop és az alkotásra alkalmas kényelmes helyszín. A harmincadik fesztiválról is csak egy bénácska (legalábbis kevésbé érdekes, mozgalmas) fotókiállítás emlékezik meg csupán.

De egy nagyon fontos anyag mégis kellő teret kapott. Az Ukraine in Miniature című vándorkiállítás idén június 23-án indult el, először Finnországban volt látható. A tárlat alapját hófehér makettek képezik Ukrajna kulturális jelentéségű épületeiről. Mindegyikük fekete alapon áll és forgatható, többüket utoljára lehet így egyben megszemlélni: megsérültek vagy elpusztultak a háború alatt. Mini másaik 2023-as állapotokat mutatnak, azóta többüket szintén bombatalálat érte. Megrázó nézni, ahogy némelyik modell a romjaiban van jelen: a pusztulás látványa kicsiben és hófehérben is szívszorító. A tárlat célja rávilágítani arra, micsoda pusztítást végez Oroszország, mit söpör el örökre a háború.

 
Fotó: Németh Diána
 

A kiállításon a 3D-s modellek mellett videókat is látunk (múzeumok bombázásáról, kulturális javak megsemmisüléséről és Balzac szerelméről is – ami ebben a kontextusban különösen mélyen érinthet). A VR-túra már csak ráadás: a bőrünk alá megy az élmény.

Miből áll össze az identitásunk, kérdezi a tárlat. Az erődök, repülőterek, múzeumok kulturális örökségünk mindenképpen fontos részei. Nézzük a zsinagóga mását (Ungvár), a víztornyot (Vinnicja) vagy a Hotel “Ukraine”-t (Luhanszk) és világossá válik: az oroszok az ukrán nép teljes elsöprésére törekednek.  

 
Fotó: Németh Diána
 

Az eddigi felmérések szerint az orosz erők 2023-ig 1062 kulturális örökségi helyet semmisítettek meg, vagy rongáltak meg Ukrajna-szerte. De valóban kitörölhetőek a műemlékek, archívumuk és a könyvtárok kincsei, évszázados megőrzött emlékei a történelmi narratívából, akármilyen elsöprő erejűek is legyenek a támadások? Ahogy Roland Kovats, a projektet szervező USAID/ENGAGE vezető tisztviselője nyilatkozta: nem lehet sikeres az oroszok törekvése, mert az ukránok, felismerve ezt a szándékot “fáradhatatlanul dolgoznak kultúrájuk megőrzésén, dokumentálják az orosz agresszió által okozott bűncselekményeket és pusztításokat”, hogy megőrizzék kulturális identitásukat.

A 29 épületmaketthez 29 ukrán zeneszerző komponált egy-egy művet. Ezeket ott helyben hallgathatjuk meg, illetve némelyiküket az Ukraine in Miniature odalán, ahol az épületek is láthatók egykori és jelenlegi állapotukban.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.