A Sziget Fesztivál idén sem csak koncertekből állt

Zene

A némileg összeszűkült ArtZone legérdekesebb kiállítása egy Ukrajna kulturális műemlékeit 3D-s makettek formájában bemutató tárlat.

Pár éve kisebb helyre költözött a Civil Sziget, azért még mindig fontos pontját képezi a fesztiválprogramnak. Évről évre megteszem a körutamat itt, így talán csak számomra tűnik kissé vérszegénynek és önismétlőnek a felhozatal. De ahogy látom, sok fiatal fesztiválozó először támolygott be az árnyas helyszínre, és nekik még mindig érdekes például, hogy a pszichológia társaság ifjúsági tagozatának sátránál pszichológiai tesztet töltsenek ki. (“Te nem is vagy társfüggő”, simogatja a lány nyugtatóan a fiúja karját, “nem is értem, miért jelölted be, hogy a párod szükségleteit a saját szükségleteid elé helyezed...” A fiú lehajtott fejjel, maga elé motyogva: “Ide se én akartam jönni.”) Én a stressz-szintemet akartam ellenőrizni, de már az kicsit felcsavart, hogy nem volt elég tesztpapír, így egy lapon kellett volna külön számolgatnom a pontokat. A kedves pszichológus lány megszámolta: a magyar átlag felett vagyok szorongó. Nem mondom, hogy meglepett az eredmény.

A rendkívül fontos munkát végző NANE immár harmincadik alkalommal van kint, a Civil Sziget kevés állandó részvevőinek egyikeként. Piros ember alakú céltábláik a zóna képéhez tartoznak. Évről évre több helyszín foglalkozik a lelki segítségnyújtással és azzal, hogy a mentális egészségünk megérzésének fontosságát, illetve a határaink megtartásának fontosságát hirdessék – köszönet ezért a szervezőknek.

Ami szívfájdító: az eddig hatalmas ArtZone összeszűkült, és elköltözött az otthonát adó nagy rétről. Persze a művészet és a kiállítások nem tűntek el, de sokkal kevesebb a workshop és az alkotásra alkalmas kényelmes helyszín. A harmincadik fesztiválról is csak egy bénácska (legalábbis kevésbé érdekes, mozgalmas) fotókiállítás emlékezik meg csupán.

De egy nagyon fontos anyag mégis kellő teret kapott. Az Ukraine in Miniature című vándorkiállítás idén június 23-án indult el, először Finnországban volt látható. A tárlat alapját hófehér makettek képezik Ukrajna kulturális jelentéségű épületeiről. Mindegyikük fekete alapon áll és forgatható, többüket utoljára lehet így egyben megszemlélni: megsérültek vagy elpusztultak a háború alatt. Mini másaik 2023-as állapotokat mutatnak, azóta többüket szintén bombatalálat érte. Megrázó nézni, ahogy némelyik modell a romjaiban van jelen: a pusztulás látványa kicsiben és hófehérben is szívszorító. A tárlat célja rávilágítani arra, micsoda pusztítást végez Oroszország, mit söpör el örökre a háború.

 
Fotó: Németh Diána
 

A kiállításon a 3D-s modellek mellett videókat is látunk (múzeumok bombázásáról, kulturális javak megsemmisüléséről és Balzac szerelméről is – ami ebben a kontextusban különösen mélyen érinthet). A VR-túra már csak ráadás: a bőrünk alá megy az élmény.

Miből áll össze az identitásunk, kérdezi a tárlat. Az erődök, repülőterek, múzeumok kulturális örökségünk mindenképpen fontos részei. Nézzük a zsinagóga mását (Ungvár), a víztornyot (Vinnicja) vagy a Hotel “Ukraine”-t (Luhanszk) és világossá válik: az oroszok az ukrán nép teljes elsöprésére törekednek.  

 
Fotó: Németh Diána
 

Az eddigi felmérések szerint az orosz erők 2023-ig 1062 kulturális örökségi helyet semmisítettek meg, vagy rongáltak meg Ukrajna-szerte. De valóban kitörölhetőek a műemlékek, archívumuk és a könyvtárok kincsei, évszázados megőrzött emlékei a történelmi narratívából, akármilyen elsöprő erejűek is legyenek a támadások? Ahogy Roland Kovats, a projektet szervező USAID/ENGAGE vezető tisztviselője nyilatkozta: nem lehet sikeres az oroszok törekvése, mert az ukránok, felismerve ezt a szándékot “fáradhatatlanul dolgoznak kultúrájuk megőrzésén, dokumentálják az orosz agresszió által okozott bűncselekményeket és pusztításokat”, hogy megőrizzék kulturális identitásukat.

A 29 épületmaketthez 29 ukrán zeneszerző komponált egy-egy művet. Ezeket ott helyben hallgathatjuk meg, illetve némelyiküket az Ukraine in Miniature odalán, ahol az épületek is láthatók egykori és jelenlegi állapotukban.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.