A nyomába szegődött (Rokia Traore)

  • 2000. május 25.

Zene

Nagyon szívesen elmondtam volna: az utóbbi két-három évben messze Rokia Traore volt a legüdvözítőbb afrikai felfedezettem. De nem kérdezte senki. Így hát nem kis aggodalommal indultam bécsi lemezbemutatójára: akkor most megeshet, hogy csak magamnak írok róla?
Nagyon szívesen elmondtam volna: az utóbbi két-három évben messze Rokia Traore volt a legüdvözítőbb afrikai felfedezettem. De nem kérdezte senki. Így hát nem kis aggodalommal indultam bécsi lemezbemutatójára: akkor most megeshet, hogy csak magamnak írok róla?

Hanem a Szene Wien megtelt, s ez megnyugtatott; aztán pár perc múlva már nem volt vitás, mit keresek ott. Rokia a Kanan Neni című új dalt énekelte éppen, mikor is kitört belőlem a lappangó egotrip. Azt gondoltam, ott a helyem, közöttük kellene Maliban élnem - szóval én Bécsből elindultam hazafelé, már az elején. Tulajdonképpen akár ez is lehetne ennek a cikknek a vége.

H

Hogy Rokia Traore tök ismeretlen Magyarországon, az csak félig teljesen gáz: mindössze három éve bukkant fel a francia rádió afrikai tehetségkutató versenyén. Annak nyerteseként vette fel első - Mouneissa című - lemezét, mely mindenféle populáris engedmény nélkül a hetedik lett a világzenei rádiósok év végi összesítésében (maga mögé engedve Rachid Tahát, a Värttinät, Manu Chaót, a Transglobal Undergroundot, a Fanfare Ciocarliát, a Deep Forestet, Goran Bregovicot, a Kocani Orkestart, hogy csak a felkapottabbakat említsem). És nem tudni, hogy az európai vagy a mali füleknek tűnt-e különösebbnek akusztikus hangzása, hiszen Rokia két olyan tradicionális hangszert hozott össze, melyeknek a harmóniateremtésben azelőtt nem volt dolguk egymással. A balafon (= xilofon) és a (három- vagy négyhúros, gitárszerű) ngoni is a jalik, a zenészek kasztjába születettek ősi hangszerei közül való, amúgy Rokiát csak módjával érintette meg a röghöz kötött zenei és társadalmi hagyomány. Diplomata apukáját kísérve, Szaúd-Arábiában, Algériában, Franciaországban, Belgiumban cseperedett fel. A családi lemeztárban a nyugat-afrikai népzenék mellett dzsessz, rock, rhythm & blues és klasszikus muzsika - még ha ezekről a multikulturális hatásokról kevésbé vallanak is Rokia dalai. Már egyetemre járt, társadalomtudományt tanult, amikor döntött végül: "Az én álmom mindig az volt, hogy közönség előtt énekeljek, nem pedig a hifi előtt, másokat utánozva, mint gyerekkorom óta." És pontosan tudta, mi jár a fejében, már csak a zenészeit kellett hozzá megtalálnia.

Rokia mentorai közül Ali Farka Toure emelhető ki; miként egy Folk Roots-interjúból kiderül, ő kezdettől tuti sikert szimatolt, s a Mouneissa felvételére is elkísérte: biztatni, nyugtatni - a körülményeken is akadt egyengetnivaló. Rokia ugyanis nem a technikai képzettségük, hanem a személyiségük és a ritmusérzékük alapján választotta ki társait, akik kissé megszeppentek a stúdióban - szóval menet közben át kellett szervezni a zenekart. Hát így. Most pedig már a másodikon is túl van, Wanita a címe, a nagyságrendjét két olyan klasszis közreműködése is jelzi, mint a gitáros/énekes Boubacar Traore és a korás Toumani Diabate, amúgy meg épp annyit tud, mint a Mouneissa. Az én negyvennégy évem a bluesos számok közben szokott kicsúszni alólam, a korábban említett Kanan Neni is ilyen.

H

Aki huszonhét éves korára minden előzetes nélkül két ilyen lemezt tud írni, az minimum zseni. És akiben ennyi a természetesség, a ragyogás és az elragadtatás, annak - megismétlem - mélyen ajánlott a közelében tartózkodni. Maliban, Bécsben vagy jobb híján a lemezjátszó előtt, a mi országunkban. Mert ha egy európai sztár azt mondja, hogy "jó veletek itt", az azt jelenti: showbusiness. Rokia szavaitól pedig egyenest zavarba kellett esni: mégiscsak, ugye, milyen mamlasz dolog ilyesmit elhinni...

Mit lehet ilyenkor csinálni?

Rokia ilyenkor táncolni szokott, ami egyfelől a csúcspont, másrészt a zenéjéhez hasonlatosan öntörvényű. Megint úgy fest, szigorúan folklór, márpedig Rokia találta-keverte így ki a mali dobtáncok és az európai kortárs stílusok mozdulataiból.

Különös, mintha ennek a lánynak a nyomába szegődött volna Afrika. És Bécs. És már az elején, amikor hazaindult:

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!