A seattle-i grunge nagy négyesének egyik alappillérét ugyan nagyon sokan kezdték örökre temetni a heroinfüggősége ellenére is zseniálisan teljesítő énekesük, Layne Staley 2002-es halála után, de a zenekar agyának számító Jerry Cantrell gitáros néhány év szünet után sikeresen újraindította a Chainst egy hangban abszolút az elődjére emlékeztető énekessel, William DuWall-lal, akivel azóta már egy meglehetős lemez is készült, illetve többek közt Magyarországot is megjárták néhány évvel ezelőtt. (Interjúnk a zenekarral lapunk 2012. december 3-i számában olvasható.)
A furcsa című új lemez valahol ott folytatja, ahol a Black Gives Way To Blue abbahagyta négy éve. Most ugyan nincs Check My Brain kaliberű ordas nagy sláger, van helyette viszont 67 percnyi új zene, amely egyrészt jóval homogénebb az elődjénél, másrészt a hosszú dalok ellenére is hihetetlenül fogós. Cantrelléknek ugyanis megint sikerült óriási refréneket írniuk, és távolról sem csak az aktuális kislemezdalokba (Hollow és Stone) - hallgassuk csak meg például a Voicest vagy a Lab Monkeyt. Ezeknek köszönhetően az ember nagyon gyorsan elfelejti, hogy a The Devil pont kétszer olyan hosszú, mint amekkorára 2013-ban egy lemezt nyújtani illik, másrészt épp ugyanilyen sebességgel hagy maga mögött minden kételyt az Alice In Chains létjogosultságával kapcsolatban.
Universal, 2013
