A zenészek szeretik az éjszakát – de az alkonyatot is. Tavaly nyáron jelent meg Várjon Dénes emlékezetes lemeze, a részben éjszaka inspirációjú Schumann-, Ravel- és Bartók-tételeket felsorakoztató De la nuit, most pedig kezünkben a Nightfall (Alkonyat), a japán anyától és német apától származó, 31 éves zongoraművésznő albuma. Átfedés is van a két CD között, hiszen Debussy (Rêverie; Suite Bergamasque) és Satie (Gnossienne, no. 1; Gymnopédie, no. 1; Gnossienne, no. 3) alkonyati hangulatú darabjai után ez a lemez is Ravel hideglelős és kíméletlenül nehéz – Aloysius Bertrand versei nyomán komponált, azokat mintegy illusztráló – Gaspard de la Nuit ciklusában csúcsosodik ki, hogy azután a szintén Raveltől származó Pavane egy infánsnő halálára szelíd, meditatív békéje ideális levezetésként nyugtassa meg a zenehallgatót.
Magyarországon nemigen ismert ez a kiváló fiatal muzsikus, tudtommal eddig nem is koncertezett Budapesten – most itt az alkalom, hogy rácsodálkozzunk tehetségére, ihletettségére, tudására. Kifinomultan, álmodón, puhán játszsza a lassú, melankolikus darabokat, sok színnel, árnyalt dinamikával, érzékeny billentéssel – de aztán Ravel fantasztikus tételeinek fenyegető hangkavargásában azt is megmutatja, milyen pompásan uralja a hangszert, milyen virtuóz és pontos. Éles hangsúlyok, villódzó fényhatások, nyugtalanság és szorongás. A Nightfall kreatívan összeállított, sugallatos-látomásos antológia nappal és éjszaka atavisztikus félelmekkel teli határvidékéről, az egyszer baljós, másszor szomorkásan bágyadt szürkületről.
- csk -
Deutsche Grammophon, 2018
