Ha van egy Massive Attack rendszámú autónk, amely százhússzal száguldozik a kanyargós úton, kicsit belekoccan a régebbi Coldplay-dalokat magasan éneklő Chris Martinba, megkarcol egy mélynyomót és egy DJ-pultot, majd frontálisan ütközik egy szimfonikus zenekarral, akkor az út végére megszületik az Apparat. A zenei sokszínűség nem meglepő, a német Sascha Ring az elektronikus zene minden szegletét bejárta már a technótól az ambientig, saját projektjei mellett pedig létrehozta a Moderat nevű formációt, a Modeselektor nevű technóduóval. Az utóbbit inkább a slágergyártás, a popos vonal és a nagy tömegek megmozgatása jellemzi, míg az Apparatot az elmélyedés, a kreatív energiák áramlása, és amelyben Ring szerint fontosabb a hangzás, mint a ritmus.
A mostani budapesti fellépésen a határok elmosódásának kitűnő illusztrációja volt, hogy a csellista Philipp Thimm egy ponton basszusgitárt ragadott, hogy a hegedűsből gitáros lett, a trombitásból meg DJ. A metamorfózis folyamatos volt, az elektronikus alap végig megmaradt, hol lágyabb, klasszikusabb ütemekkel, hol durvább basszussal kiegészülve. A pszichedelikus élményt csak fokozta Ring földöntúli hangja – mintha egy szirén szólt volna a közönséghez. Ez a zene önmagában is elegendő egy komolyabb triphez, a Müpa kiváló akusztikája pedig szinte röpítette a hangokat, de a hatás a fénytechnikától lett igazán ütős. Néha elvakították a reflektorok a közönséget, a „krikszkraksz” alakzatban felállított LED-ek pirosan és fehéren villództak, követve az ütemet, a lágy-kemény zenei váltakozást. Végeredményben egy hangversenyteremben tartott visszafogott elektrobuliba csöppentünk, ahol az Apparat szavak nélkül, csupán fényből és hangokból csinált emlékezetes színházat.
CAFe Budapest, Müpa, október 10.
