Koncert

Asikides & Tal Ben Ari

  • Kovács Bálint
  • 2012. augusztus 2.

Zene

Jó, hogy nem kell új címkét létrehozni a barcelonai Asikides zenéje számára, mert annál, hogy world music, semmi sem fejezi ki jobban a lényegét. Összejött egy görög lantos, egy olasz bőgős, két spanyol perkás és egy jemeni születésű izraeli énekesnő, hogy hazáik dallamain kívül mindenféle mediterrán, örmény, török és közel-keleti zenéket játsszanak úgy, hogy közben észrevétlenül a világzene sok fajtája - a balkáni, a fado vagy a klezmert már csak nyomokban tartalmazó izraeli - is behallatsszon a dalaikba. (És az argentin gitáros meg a venezuelai hegedűs a magyarországi miniturnéra nem is kísérte el a zenekart.) Le lehetne ebből szűrni sok mindent a kortárs világzene trendjeire vonatkozóan, de az Asikidesben az a jó, hogy az embernek eszébe sem jut ilyesmi: a végeredmény van annyira meggyőző és izgalmas, hogy ne legyen szükség mellébeszélésre.

És erről nem kis részben Tal Ben Ari tehet, akiről nehéz úgy írni, hogy ne használjunk olyan közhelyeket, mint a "simogató hangú" vagy az "elbűvölő kiállású"; ha csak a tehetségén múlik, sokra kell, hogy vigye még. Erős, magas hangját jól egészíti ki a zenekarvezető Yannis Papaioannou mély orgánuma, s erre jó érzékkel rá is játszanak; néha pedig az ütőhangszerek egy részét kezelő Alberto Perez is mikrofonhoz jut - mintha egy müezzin hangja véletlenül egy spanyol hippibe tévedt volna. Az Asikides dalai nem mindig fülbemászóak, de dallamaik vagy, ha tetszik, harmóniáik lényegében tökéletesek, kellően változatosak, s a viszonylag kevés hangszeren tehetséges profik játszanak; a szóló a különleges, félkilósnak tűnő, de egy teljes ütőszenekar hangján megszólaló iráni dobon nem átlagos tudásra utal.

Tal Ben Ari csak a ráadásszám „u alatt énekelteti meg a közönséget, s ettől máris sokkal jobb lesz a hangulat; ha kicsit dolgoznának még a kommunikáción a közönséggel, tényleg egyetlen rossz szót sem lehetne mondani róluk.

Kultkikötő, Balatonföldvár, július 19.


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.