mi a kotta?

Az álmosító riporter

  • mi a kotta
  • 2024. május 29.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/22. hétre

„Jól akarok kinézni, de a divat épp annyira untat, mint a mobiltelefonom. Ahelyett, hogy csinálnám, ahogy a nagykönyvben meg van írva, és ahogy a klasszikus zenészek mindig csinálták… Várjunk, mi ez a filozofikus maszlag! Előbb aludnom kell. Úgy érzem magam, mint egy zombi” – felelt Yuja Wang a The Guardian újságírójának arra a kérdésre, hogy miért visel extravagáns és sokat mutató ruhákat. Nem a legjobb riportkérdés, nem csoda, hogy az alany el akart aludni. „Tegnap elmentem egy templomba, abban voltam, amit most viselek, hogy egy kicsit elmerüljek magamban. Erre egy férfi megkocogtatja a vállamat, és azt mondja, tiszteletlen vagyok Jézussal. Nem tudom, hogy értette-e, amit válaszoltam neki. De azt hiszem, a b betűs szót mindenki ismeri.”

Robbanásveszélyre figyelmeztet a koncerthelyszín ajánlószövege, azért a terrorelhárítóknak nem kell kiszállniuk. Csak Yuja Wang érkezik ismét, ahogy járt itt már többször, mindig széles látókörre és az izgalomhoz való érzékre utaló műsorral. A pekingi születésű csodazongorista makulátlan technikájával kápráztat el, az extravagáns öltözködés csak ráadás. Előbb a modernista franciákkal – Messiaennal és Debussyvel –, majd a kottákba franciául jegyzetelő Szkrjabin művével, végül Chopinnel. Tényleg piros betűs ünnep ez a fekete-fehér billentyűk rajongói számára (Müpa, május 31., fél nyolc).

Ezen az estén a 75. születésnapját ünneplő Perényi Miklóst hallhatjuk a Zeneakadémián, aki már életében legendává, afféle szentté vált a megszentelt alakokért lelkesedő klasszikus zenei közegben. Elvégre Kodály is rábólintott fiatalemberként. A MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjén azt az Elgar-csellóversenyt halljuk, amelyet Jacqueline du Pré tett hallatlanul népszerűvé (május 31., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.