„Jól akarok kinézni, de a divat épp annyira untat, mint a mobiltelefonom. Ahelyett, hogy csinálnám, ahogy a nagykönyvben meg van írva, és ahogy a klasszikus zenészek mindig csinálták… Várjunk, mi ez a filozofikus maszlag! Előbb aludnom kell. Úgy érzem magam, mint egy zombi” – felelt Yuja Wang a The Guardian újságírójának arra a kérdésre, hogy miért visel extravagáns és sokat mutató ruhákat. Nem a legjobb riportkérdés, nem csoda, hogy az alany el akart aludni. „Tegnap elmentem egy templomba, abban voltam, amit most viselek, hogy egy kicsit elmerüljek magamban. Erre egy férfi megkocogtatja a vállamat, és azt mondja, tiszteletlen vagyok Jézussal. Nem tudom, hogy értette-e, amit válaszoltam neki. De azt hiszem, a b betűs szót mindenki ismeri.”
Robbanásveszélyre figyelmeztet a koncerthelyszín ajánlószövege, azért a terrorelhárítóknak nem kell kiszállniuk. Csak Yuja Wang érkezik ismét, ahogy járt itt már többször, mindig széles látókörre és az izgalomhoz való érzékre utaló műsorral. A pekingi születésű csodazongorista makulátlan technikájával kápráztat el, az extravagáns öltözködés csak ráadás. Előbb a modernista franciákkal – Messiaennal és Debussyvel –, majd a kottákba franciául jegyzetelő Szkrjabin művével, végül Chopinnel. Tényleg piros betűs ünnep ez a fekete-fehér billentyűk rajongói számára (Müpa, május 31., fél nyolc).
Ezen az estén a 75. születésnapját ünneplő Perényi Miklóst hallhatjuk a Zeneakadémián, aki már életében legendává, afféle szentté vált a megszentelt alakokért lelkesedő klasszikus zenei közegben. Elvégre Kodály is rábólintott fiatalemberként. A MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjén azt az Elgar-csellóversenyt halljuk, amelyet Jacqueline du Pré tett hallatlanul népszerűvé (május 31., hét óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
