mi a kotta?

Az álmosító riporter

  • mi a kotta
  • 2024. május 29.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/22. hétre

„Jól akarok kinézni, de a divat épp annyira untat, mint a mobiltelefonom. Ahelyett, hogy csinálnám, ahogy a nagykönyvben meg van írva, és ahogy a klasszikus zenészek mindig csinálták… Várjunk, mi ez a filozofikus maszlag! Előbb aludnom kell. Úgy érzem magam, mint egy zombi” – felelt Yuja Wang a The Guardian újságírójának arra a kérdésre, hogy miért visel extravagáns és sokat mutató ruhákat. Nem a legjobb riportkérdés, nem csoda, hogy az alany el akart aludni. „Tegnap elmentem egy templomba, abban voltam, amit most viselek, hogy egy kicsit elmerüljek magamban. Erre egy férfi megkocogtatja a vállamat, és azt mondja, tiszteletlen vagyok Jézussal. Nem tudom, hogy értette-e, amit válaszoltam neki. De azt hiszem, a b betűs szót mindenki ismeri.”

Robbanásveszélyre figyelmeztet a koncerthelyszín ajánlószövege, azért a terrorelhárítóknak nem kell kiszállniuk. Csak Yuja Wang érkezik ismét, ahogy járt itt már többször, mindig széles látókörre és az izgalomhoz való érzékre utaló műsorral. A pekingi születésű csodazongorista makulátlan technikájával kápráztat el, az extravagáns öltözködés csak ráadás. Előbb a modernista franciákkal – Messiaennal és Debussyvel –, majd a kottákba franciául jegyzetelő Szkrjabin művével, végül Chopinnel. Tényleg piros betűs ünnep ez a fekete-fehér billentyűk rajongói számára (Müpa, május 31., fél nyolc).

Ezen az estén a 75. születésnapját ünneplő Perényi Miklóst hallhatjuk a Zeneakadémián, aki már életében legendává, afféle szentté vált a megszentelt alakokért lelkesedő klasszikus zenei közegben. Elvégre Kodály is rábólintott fiatalemberként. A MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjén azt az Elgar-csellóversenyt halljuk, amelyet Jacqueline du Pré tett hallatlanul népszerűvé (május 31., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.