Interjú

„Freestyle esti mese”

Halász Kolos, Co Lee

Zene

Hogyan mos fogat egy pantomimművész, és mi köze ennek a rapzenéhez? Mit lehet tanulni bohóc szakon, és Bereményi Géza szövegeiből? Hogyan kerül a Margitszigetre a Vígszínház függönye és egy egész cirkusz? Egyebek mellett erről is beszélgettünk Halász Kolossal, azaz Co Lee-vel.

Magyar Narancs: Az első da­laid 2019-ben jelentek meg, ám akkoriban még angolul rappeltél. Miért fordultál a magyar nyelvű szövegek felé?

Halász Kolos: Ez egyszerre volt tudatos folyamat és reflexszerű pillanat. A reflexszerűség leginkább abban nyilvánult meg, hogy az első magyar szövegemet úgy írtam, hogy eredetileg egy angol nyelvű dalon dolgoztam. Hirtelen eszembe jutott egy sor magyarul, nyitottam egy új jegyzetet, és nagyjából fél óra alatt kigurult belőlem egy olyan magyar szöveg, amelyről úgy gondoltam, hogy megállja a helyét. Abszolút nem terveztem, egyszerűen csak kijött belőlem. Ez lett aztán az Út című, 2021-ben megjelent számom. Ekkoriban már egyre többet koncerteztem Budapesten, elsősorban még az angol nyelvű trackekkel, de – ahogy ez egyébként várható is volt – azt kezdtem érezni, hogy ezekkel nehezebben azonosul a közönség. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy azokat az inspirációkat és energiákat, amelyeket a hiphop közegtől kapok, csak az anyanyelvemen tudom visszaadni olyan formában, hogy az valóban meg is érkezzen, és ne csak a levegőbe lövöldözzek.

MN: Egy korai interjúdban beszéltél arról, hogy számodra a magyar szöveg az „itt és most”, a hosszú távú terveid eléréséhez azonban elengedhetetlenek az angol dalok. Továbbra is cél a külföldi karrier?

HK: A hosszú távú terveim között még mindig szerepel az angol nyelvű szövegekhez való visszatérés. Csakhogy ez az „itt és most” időközben annyira kinőtte magát, hogy jelenleg csak erre tudok koncentrálni. És ez így nagyon jó, mert azt is gondolom, hogy ha majd esetleg eljön egyszer a továbblépés lehetősége, akkor ahhoz az is kelleni fog, hogy addig itthon is letegyek valamit az asztalra.

MN: Kik inspiráltak, amikor elkezdtél magyar szövegekkel foglalkozni? Lehet, hogy túl evidens az összehasonlítás, de stílus, szöveg, hangzás tekintetében néhol az Akkezdet Phiai hatását érzem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.