Interjú

„Freestyle esti mese”

Halász Kolos, Co Lee

Zene

Hogyan mos fogat egy pantomimművész, és mi köze ennek a rapzenéhez? Mit lehet tanulni bohóc szakon, és Bereményi Géza szövegeiből? Hogyan kerül a Margitszigetre a Vígszínház függönye és egy egész cirkusz? Egyebek mellett erről is beszélgettünk Halász Kolossal, azaz Co Lee-vel.

Magyar Narancs: Az első da­laid 2019-ben jelentek meg, ám akkoriban még angolul rappeltél. Miért fordultál a magyar nyelvű szövegek felé?

Halász Kolos: Ez egyszerre volt tudatos folyamat és reflexszerű pillanat. A reflexszerűség leginkább abban nyilvánult meg, hogy az első magyar szövegemet úgy írtam, hogy eredetileg egy angol nyelvű dalon dolgoztam. Hirtelen eszembe jutott egy sor magyarul, nyitottam egy új jegyzetet, és nagyjából fél óra alatt kigurult belőlem egy olyan magyar szöveg, amelyről úgy gondoltam, hogy megállja a helyét. Abszolút nem terveztem, egyszerűen csak kijött belőlem. Ez lett aztán az Út című, 2021-ben megjelent számom. Ekkoriban már egyre többet koncerteztem Budapesten, elsősorban még az angol nyelvű trackekkel, de – ahogy ez egyébként várható is volt – azt kezdtem érezni, hogy ezekkel nehezebben azonosul a közönség. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy azokat az inspirációkat és energiákat, amelyeket a hiphop közegtől kapok, csak az anyanyelvemen tudom visszaadni olyan formában, hogy az valóban meg is érkezzen, és ne csak a levegőbe lövöldözzek.

MN: Egy korai interjúdban beszéltél arról, hogy számodra a magyar szöveg az „itt és most”, a hosszú távú terveid eléréséhez azonban elengedhetetlenek az angol dalok. Továbbra is cél a külföldi karrier?

HK: A hosszú távú terveim között még mindig szerepel az angol nyelvű szövegekhez való visszatérés. Csakhogy ez az „itt és most” időközben annyira kinőtte magát, hogy jelenleg csak erre tudok koncentrálni. És ez így nagyon jó, mert azt is gondolom, hogy ha majd esetleg eljön egyszer a továbblépés lehetősége, akkor ahhoz az is kelleni fog, hogy addig itthon is letegyek valamit az asztalra.

MN: Kik inspiráltak, amikor elkezdtél magyar szövegekkel foglalkozni? Lehet, hogy túl evidens az összehasonlítás, de stílus, szöveg, hangzás tekintetében néhol az Akkezdet Phiai hatását érzem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.