Interjú

„Freestyle esti mese”

Halász Kolos, Co Lee

Zene

Hogyan mos fogat egy pantomimművész, és mi köze ennek a rapzenéhez? Mit lehet tanulni bohóc szakon, és Bereményi Géza szövegeiből? Hogyan kerül a Margitszigetre a Vígszínház függönye és egy egész cirkusz? Egyebek mellett erről is beszélgettünk Halász Kolossal, azaz Co Lee-vel.

Magyar Narancs: Az első da­laid 2019-ben jelentek meg, ám akkoriban még angolul rappeltél. Miért fordultál a magyar nyelvű szövegek felé?

Halász Kolos: Ez egyszerre volt tudatos folyamat és reflexszerű pillanat. A reflexszerűség leginkább abban nyilvánult meg, hogy az első magyar szövegemet úgy írtam, hogy eredetileg egy angol nyelvű dalon dolgoztam. Hirtelen eszembe jutott egy sor magyarul, nyitottam egy új jegyzetet, és nagyjából fél óra alatt kigurult belőlem egy olyan magyar szöveg, amelyről úgy gondoltam, hogy megállja a helyét. Abszolút nem terveztem, egyszerűen csak kijött belőlem. Ez lett aztán az Út című, 2021-ben megjelent számom. Ekkoriban már egyre többet koncerteztem Budapesten, elsősorban még az angol nyelvű trackekkel, de – ahogy ez egyébként várható is volt – azt kezdtem érezni, hogy ezekkel nehezebben azonosul a közönség. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy azokat az inspirációkat és energiákat, amelyeket a hiphop közegtől kapok, csak az anyanyelvemen tudom visszaadni olyan formában, hogy az valóban meg is érkezzen, és ne csak a levegőbe lövöldözzek.

MN: Egy korai interjúdban beszéltél arról, hogy számodra a magyar szöveg az „itt és most”, a hosszú távú terveid eléréséhez azonban elengedhetetlenek az angol dalok. Továbbra is cél a külföldi karrier?

HK: A hosszú távú terveim között még mindig szerepel az angol nyelvű szövegekhez való visszatérés. Csakhogy ez az „itt és most” időközben annyira kinőtte magát, hogy jelenleg csak erre tudok koncentrálni. És ez így nagyon jó, mert azt is gondolom, hogy ha majd esetleg eljön egyszer a továbblépés lehetősége, akkor ahhoz az is kelleni fog, hogy addig itthon is letegyek valamit az asztalra.

MN: Kik inspiráltak, amikor elkezdtél magyar szövegekkel foglalkozni? Lehet, hogy túl evidens az összehasonlítás, de stílus, szöveg, hangzás tekintetében néhol az Akkezdet Phiai hatását érzem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.