Nehéz úgy beszélni a kilencvenes évek brit gitárzenéjéről, hogy a Lush neve ne kerüljön elő legalább zárójelben, lábjegyzetben vagy zárójeles lábjegyzetben; a zenekar egészen népszerűnek számított Angliában és Japánban, és ott volt az évtized elején a shoegaze erős másodvonalában, majd valamivel később, a britpop zenitjén ismét sikerrel érzett rá a Zeitgeistre.