Önkényesen, de nem koncepció nélkül válogattunk a milliónyi „év lemezei” lista közül: a cél az volt, hogy legyen benne patinás újság – olyan is, amely inkább a szenior korosztálynak (Rolling Stone), de olyan is, amely mindig az aktuális süvölvényeknek szól (NME); belevettük továbbá a két ma tán legfontosabb angolszász zenei véleménysite-ot (a Pitchforkot és a Stereogumot), valamint a legjobb magyar zenei oldalt, a Recordert. Megnéztük, mi van náluk a csúcson, aztán összegeztünk. Ez jött ki:
1. Kendrick Lamar: To Pimp a Butterfly
Makulátlan győzelem, ahogy régen a Mortal Kombat játékban mondták. „Profetikus, generációs igényű, a saját kulturális hagyományát biztosan a magáénak tudó lemez – amely ráadásul ötvözi a Tommy- és a Wall-féle konceptalbumokat a két híres Nevermind fésületlen, lázadó attitűdjével” – írtuk a megjelenésekor arról az anyagról, amely telibe találta Amerika aktuális faji problémáit, és közben összegezte és új szintre is emelte a helyi, már eddig is nagyon gazdag soul/dzsessz/funk hagyományt. Ezen a lemezen hallható egyébként Barack Obama kedvenc száma, a How Much A Dollar Cost is. De mi most inkább egyik másik dalt rakunk be:
2. Grimes: Art Angels
Az év végén futott be, de nem sokáig volt kérdés, hogy a kanadai lány, aki „zabolátlan fantáziával és szinte gyermeki derűvel” írja a számait, az év legszínesebb, legüdébb poplemezét készítette el: egy olyan anyagot, amire, bár nagyon mai, még a fénykorát élő Madonna is büszke lett volna a 80-as években.
3. Vince Staples: Summertime '06
A határok legfantáziadúsabb tágítása már jó rég leginkább a hiphopra jellemző, amelyben mindig is a fiatal tehetségek tudták a legnagyobbat dobni, és ahol, bármilyen furcsa is, Kendrick Lamar a maga három nagylemezével már érett alkotónak számít; Vince Staples viszont még csak most rúgja be az ajtót, de úgy, ahogy kell: teli talppal, erőből, hogy mindenki odafigyeljen rá.
4. Jamie XX: In Colour
Az xx trió zenei agya megalkotta a tökéletes nyári lemezt: egy „finoman érzelmes, mégis lüktető, lendületes darabot”, amely „éppen a megfelelő pillanatokban lesz megkapóan nosztalgikus vagy szinte pasztorálisan idilli”.
5. Sufjan Stevens: Caroll & Lowell
A hatalmas ívű, barokkosan széthangszerelt popoperákról ismert dalszerző készített egy letisztult, egyszerű, folkos lemezt – és mindenki hanyatt vágta magát tőle.
