Meglepetéssel kezdődik Merrill Nisker hatodik (Peachesként ötödik) albuma: jól felismerhető, jellegzetes hangján maga Kim Gordon búg a fülünkbe, miközben közelebb hívja a mikrofonhoz a lemez zabolázhatatlan alkotóját. S a már régóta Berlinben élő kanadai összművész kapva kap az alkalmon: paprikás hangulatban, ropogós rímeket és szaftos üzeneteket sorjázva énekbeszéli végig a lemez 11 számát – érződik, hogy hatévnyi szünet alatt gyűlt fel a mondanivaló.
A Rub azonban korántsem csupán a kötelezően provokatív üzenet miatt hat oly frissnek: Peaches a zenében is megpróbált újítani. A hol suttogva, hol fennhangon osztott igazság mellé megkapja a magáét a szervezet is, leginkább sújtós, ropogós basszusok formájában. A zene alapvetően kattogós elektro, de még inkább csattogó grime, helyenként trap- vagy akár diszkófelhangokkal (lásd a Dumb Fuck című remeket). Peaches legfontosabb témája persze a szex, no meg a játék a gendersztereotípiákkal, rendre mívesen kimunkált, rendesen odapakolt nyelvi öltözetben. A Rub, a Dick In The Air vagy a Vaginoplasty direkt, nyers testisége nyilván már kevésbé mellbevágó, mint mondjuk a Teaches Of Peaches idején, de még mindig maximálisan szórakoztató.
S mindehhez megteremti a kontextust Peaches harcos feminizmusa, a sztereotípiákon való gyilkos ironizálása, dalokba csomagolt kultúrakritikája. A honfitárs és régi alkotótárs Feist közreműködésével készült ars poétikus zárószámban (I Mean Something) pedig leszámol az elmúlás mítoszával is, hiszen – mint e lemez is bizonyítja – energia és ötletek terén még mindig csak tanulhatnak tőle.
I U She/Neon Music, 2015
