Lemez

Peaches: Rub

  • - minek -
  • 2016. január 3.

Zene

Meglepetéssel kezdődik Merrill Nisker hatodik (Peachesként ötödik) albuma: jól felismerhető, jellegzetes hangján maga Kim Gordon búg a fülünkbe, miközben közelebb hívja a mikrofonhoz a lemez zabolázhatatlan alkotóját. S a már régóta Berlinben élő kanadai összművész kapva kap az alkalmon: paprikás hangulatban, ropogós rímeket és szaftos üzeneteket sorjázva énekbeszéli végig a lemez 11 számát – érződik, hogy hat­évnyi szünet alatt gyűlt fel a mondanivaló.

A Rub azonban korántsem csupán a kötelezően provokatív üzenet miatt hat oly frissnek: Peaches a zenében is megpróbált újítani. A hol suttogva, hol fennhangon osztott igazság mellé megkapja a magáét a szervezet is, leginkább sújtós, ropogós basszusok formájában. A zene alapvetően kattogós elektro, de még inkább csattogó grime, helyenként trap- vagy akár diszkófelhangokkal (lásd a Dumb Fuck című remeket). Peaches legfontosabb témája persze a szex, no meg a játék a gendersztereotípiákkal, rendre mívesen kimunkált, rendesen odapakolt nyelvi öltözetben. A Rub, a Dick In The Air vagy a Vaginoplasty direkt, nyers testisége nyilván már kevésbé mellbevágó, mint mondjuk a Teaches Of Peaches idején, de még mindig maximálisan szórakoztató.
S mindehhez megteremti a kontextust Peaches harcos feminizmusa, a sztereotípiákon való gyilkos ironizálása, dalokba csomagolt kultúra­kritikája. A honfitárs és régi alkotótárs Feist közreműködésével készült ars poétikus zárószámban (I Mean Something) pedig leszámol az elmúlás mítoszával is, hiszen – mint e lemez is bizonyítja – energia és ötletek terén még mindig csak tanulhatnak tőle.

I U She/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.