„Ha ti is így látjátok, elégséges időtöltés lesz számunkra a beszéd; azt gondolom ugyanis, hogy mindegyikünk sorra, jobb felé haladva, mondjon beszédet Erósz dicséretére, amilyen szépet csak tud, s Phaidrosz kezdje, mert ő hever az első helyen és egyúttal ő a mai beszélgetésünk atyja.
– Senki sem fog ellened szavazni, Erüximakhosz – mondotta Szókratész. – Mert sem én nem fogok veled ellenkezni, aki, megvallom, semmi máshoz nem értek, csak a szerelemhez, sem Agathón vagy Pauszaniasz, még kevésbé Arisztophanész, aki csak Dionüszosszal és Aphroditével tölti az időt, és senki más sem azok közül, akiket itt látok. Mi ugyan, akikre utoljára kerül a sor, kicsit rosszul járunk, de ha az előttünk lévők kielégítően és szépen fognak beszélni, mi is meg leszünk elégedve. Kezdje tehát Phaidrosz jó szerencsével, s dicsőítse Erószt.” Platón Lakomájában így indul útjára a nagy és örök téma, a világot mozgásban tartó Erósz pertraktálása, amely Leonard Bernsteinnek hála, most a koncertteremben is elénk fog jutni. A platóni mű nyomán komponált kvázi-hegedűversenye, a Szerenád ugyanis felhangzik majd a Nemzeti Filharmonikusok szerdai koncertjén: Olari Elts vezénylete alatt, Kelemen Barnabás szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, december 9., fél nyolc).
Az NFZ hangversenyén Bernsteiné mellett Brahms Szerenádja is ott szerepel majd, míg ugyanekkor a Zeneakadémián Csajkovszkij kedvelt Vonósszerenádját fogja elhúzni a remek muzsikusokból összeálló Bécs–Berlin Kamarazenekar (december 9., fél nyolc). Ezen az utóbb említett koncerten egy versenyműnek két szólistája is lesz, merthogy Sosztakovics I. zongoraversenyében nemcsak a nagyszerű Gyenyisz Macujevnek jut kitüntetett szerep, de elkél majd ott egy bravúros trombitás is, ezúttal a Berlini Filharmonikusoktól érkező Tarkövi Gábor személyében.
Egy legendás történetű koncert meg egy legendás múltú zenekar – még ezek is ránk várnak az elkövetkező napokban, egészen pontosan szombaton. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ugyanis Kocsis Zoltán vezénylete alatt megismétli azt az 1945. március 17-i nevezetes koncertet, mellyel a Zeneakadémián hetven éve újraindult a hangversenyélet (december 6., fél nyolc). Az egykor Ferencsik János által dirigált program az Egmont-nyitánnyal kezdődött, s felhangzott rajta Mendelssohn e-moll hegedűversenye is, melyet mi most Pusker Júlia szólójával hallunk majd. A Müpába pedig eljön ezen a hétvégén a Cseh Filharmonikusok pompás együttese, méghozzá a zenekar vezető karmestere, Jiři Bělohlávek társaságában (december 5., fél nyolc). Legsajátabb repertoárjukból játszanak majd ezen az estén: egy Janáček-szvit és egy Martinů-rapszódia-koncert (tulajdonképpen brácsaverseny) nyomában az elmellőzhetetlen Antonin Dvořák VI. szimfóniája is vonó alá fog jutni.
S végezetül egy kamarazenei különlegesség Erósz koncerttermi hívei számára: Várdai István és vendégeinek koncertje a Zeneakadémián (december 4., fél nyolc). Várdai, Szergej Krilov és a többiek a kiadott műsor utolsó száma gyanánt Brahms c-moll zongoranégyesét játsszák majd, amelyből akár Clara Schumann felé szálló, titkos szerelmi vallomást is kihallhatunk. „A kotta borítójára egy halántékhoz szegezett pisztoly dukálna, az fejezné csak ki igazán a zene jellegét” – fogalmazott az e kérdésben legilletékesebb nyilatkozó, maga Brahms.
