mi a kotta?

Ben bácsi

  • mi a kotta
  • 2018. október 20.

Zene

„Remélem, ismét jól vagy, Zoltán, valamint hogy a fuvolával is újra minden rendben. Biztos vagyok benne, hogy néhány nap a tengerparton júniusban mindkettőtöket teljes mértékben rendbe fog hozni. Készítünk nektek egy pompás zongorapadot, fél méter magasat, amelyen kényelmesen csúszkálhattok majd előre-hátra. Kérem, adjátok át édesanyátoknak, hogy remélem, minden rendben megy az utazással és a vízumokkal kapcsolatban. Bármikor nyugodtan írhattok, ha nehézségeitek akadnak, vagy lépjetek kapcsolatba Mr. Bruce-szal a követségen. Nagyon várom már az érkezéseteket. Sok szeretettel, Ben bácsikátok.” A múlt század hatvanas éveinek közepén a világhírű zeneszerző, Benjamin Britten (képünkön a volánnál) küldte ezt a kedélyes levelet a vasfüggönyön túlra egy kamaszkorú magyar ikerpár beltagja, ifj. Jeney Zoltán számára. A két tehetséges fiút magyarországi látogatásán ismerte meg a komponista, s kérésükre elkészítette a Gemini-változatokat, valamint meghívta őket a saját aldeburgh-i fesztiváljára. Bizony Britten volt a komolyzene Michael Jacksonja: örök kamaszként tekintett önmagára, világéletében kereste a serdülő fiúk társaságát, és akárcsak a popkirály esetében, úgy vele kapcsolatban is mindmáig élénk viták folynak az így kialakult egyik-másik barátság természetéről. Ami viszont egészen bizonyos: értett a gyerekek, az ifjúság nyelvén, amint arról a nekik szánt nagyszerű Britten-művek sora is tanúskodhat. Ezek leghíresebbikét, a Zenekari kalauzt, másként a Változatok egy Purcell-témára című koncertdarabot a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara fogja előadni, méghozzá Purcell-művek társaságában (Zeneakadémia, szeptember 24., fél nyolc). A hangversenyt Howard Williams vezényli majd, s az énekes közreműködők között a csodálatos Emma Kirkbyt is ott találjuk.

A Müpában az elkövetkező napokat is az Európai hidak programja dominálja majd, ahol Lengyelország és a három balti állam zenéje és egész kultúrája a téma. Így Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar, az észt Arvo Pärt két kompozíciója mellett a litván Mikalojus Konstantinas Čiurlionistól és a lett Pēteris Vasks egy-egy művét is el fogja játszani (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 21. és 24., háromnegyed nyolc, ill. 22., fél négy). A BFZ Kortárs és Barokk Együttese ugyancsak kiveszi majd a részét a fesztiválból (Fesztivál Színház, szeptember 25., ill. 26., háromnegyed nyolc), Baráti Kristóf és lengyel kollégája, Jakub Jakowicz pedig szombat este felváltva fogja elhúzni Bach szólóhegedűre komponált szonátáit és partitáit – a napra pontosan 100 éve született csodahegedűs, Henryk Szeryng emlékezetére (Fesztivál Színház, szeptember 22., fél nyolc).

A két hegedűs után zárjuk két zongoristával s egyszersmind A zongora kétszer elnevezésű zeneakadémiai koncerttel e heti ajánlónkat! Simon Izabella és Várjon Dénes ugyanis e jelige alatt izgalmas programmal vár minket: Schumann Hat tanulmánya – Debussy átiratában, Beethoven Nagy fúgája, s végül Mahler titáni I. szimfóniája, váltig zongorán, Bruno Walter által négy kézre áttéve (szeptember 26., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.