Berg Judit talán a legjobban "hype-olt" gyerekkönyvszerzõnk, persze nem véletlenül és nem érdem nélkül. Kicsit pejoratív jelzõvé vált, de én a legteljesebb jó szándékkal állítom róla, hogy kiváló iparos, mesterember, aki megtanult elsõ osztályú szövegeket írni.
Azt viszont õ is tudja: több interjúban is hangsúlyozta, hogy most nem sokra ment volna megbízható szakmai tudásával az illusztrátor, Agócs Írisz nélkül.
A négy kis mese Marciról, Lilirõl, Dorkáról és az õ csodálatos játék állatkáikról szól, akik színes gyöngyöket viselnek a farkuk végén, és a felnõttek számára láthatatlan, ám igen aktív életet élnek. Kíváncsiak, csintalanok, ötletesek, viszont rendkívül jó szándékúak, akárcsak kis gazdáik. Hajlamosak arra, hogy galibát okozzanak, de nem kell nagy tragédiákra gondolnunk: szétdobálják a játékokat a szobában, zoknifát nevelnek a homokozóban levetett lábbelikbõl. Viszont segítenek a gyerekeknek, megenni például a kenyérhéjat, vagy megkeresni az elveszett kisfiú anyukáját a kirakodóvásáron. A három gyerek pedig, amellett, hogy jót játszanak velük, megismerkednek a felelõsség fogalmával is: hiszen a felnõttek nem látják, ki követte el a huncutságot, õk vagy a plüsscicák, így a saját bõrükön kell megtapasztalniuk, milyen könnyen átléphetõ a határ csínytevés és valódi rosszaság között. Berg Judit tolmácsolásában a harmónia könnyedén, egyszerûen elérhetõ, nincs másra szükség, csak játékkedvre és egy kis tapintatra.
Pozsonyi Pagony Kiadó 2008, 56 oldal, 2350 Ft
*****
