Mintha múltkori dvd-ajánlatunk, az Apu vad napjai folytatása került volna a lejátszóba, csakhogy most nem a papa haldoklása, hanem a húg esküvõje hozza össze a veszekedni mindig kész családtagokat. Laura Linney és Philip Seymour Hoffman egyéb elfoglaltságai miatt ezúttal Nicole Kidman és Jack Black alakítják a citromba harapott értelmiségieket, akik a reggeli müzlijükbõl is a lét elviselhetetlen könnyûségét olvassák ki, már ha a sok komplexustól eljutnak egyáltalán a konyháig. A kérdéses konyha és a hozzá tartozó lakrészek Long Islanden, New York festõi kertvárosában találhatók, melynek szélfútta partjai bizonyítottan jól mutatnak, ha gondterhelt fõvel és kibeszéletlen frusztrációkkal nézünk el a messzeségbe. Noah Baumbachról tudni való, hogy otthonról hozza az értelmiségi gõg és az alkotói bizonytalanságok széles körû ismeretét (papa és mama is neves kritikusok), és az is világos - ha máshonnan nem, a kamera merész remegtetésébõl és a Rohmernek címzett, nyílt szerelmes levélbõl - hogy A tintahal és a bálna óta csak nõtt a rendezõi étvágy a cinéma vérité igazságaira. Ez mind szép és nemes dolog, tehetõsebb önképzõkörökben, ahol a kamerát kézbe is adják, kifejezetten bátorítandó is, hisz az elsõ félévig még mindenki zseni, és csak ezután kezdenek lemorzsolódni a halandók. Noah Baumbach eddig két filmet forgatott, de a harmadik alkalommal ilyen kicsiségekkel nem foglalkozott: mûvészetet csinált. Aki nem látja, magára vessen, hisz ott van az a keresetlen beállításokban, a félrecsúszott nyakkendõkben, legfõképpen pedig Nicole Kidman kelletlen grimaszaiban.
Forgalmazza az InterCom
**
