Lehet egy mise zenés színházi darab? Igen, ha a West Side Story szerzője komponálja! A művet Jacqueline Kennedy rendelte meg Leonard Bernsteintől a washingtoni Kennedy Center megnyitójára (a karmester-zeneszerző JFK-val még mint szenátorral, az ötvenes években kötött barátságot), s a mű el is hangzott az eseményen, 1971. szeptember 8-án. A terjedelmes opus – „színpadi mű énekesekre, színészekre és táncosokra” – nem csupán a latin miseszöveget zenésíti meg: a librettóban sok terjedelmes angol nyelvű betoldás is szerepel. Ezekben kétségek fogalmazódnak meg, kialakul egy Istennel perlekedő hang. Az előadó apparátusban a szimfonikus zenekaron és számos kóruson kívül egy rockzenekar és egy fúvószenekar is szerepel.
Bernstein zeneszerzőként mindig eklektikus – ezúttal kiváltképp az. A Mass zenéje gátlástalanul váltogatja az akkori kortárs zene óvatosan adagolt stílusát az Oedipus Rex Stravinskyjával, a rockzenével és a musicalek megszólalásmódjával. Az eredmény több mint bizarr: csiricsáré. Olyan heterogeneitás, amelynek elemei nem szervesülnek egymással koherens egésszé. A bemutató utáni kritikák nagyrészt elutasították a darabot. Ma, közel fél évszázad múltán, Yannick Nézet-Séguin és regimentnyi muzsikusa perfekt tolmácsolását hallgatva csatlakozhatunk az előttünk szólókhoz. Nem az a baj, hogy Bernstein az „ízlés demokratizmusa” jegyében népszerű hangon szólal meg, s az sem, hogy épp egy misében ad hangot a „minden Egész eltörött” kiábrándultságának. Az a baj, hogy ez a zene felszínes divattermék.
Deutsche Grammophon, 2018
