Lemez

Bill Charlap Trio: Uptown Downtown

Zene

Van egy bizonyos szépség, amit Duke Ellington harmóniái és melódiái mutatnak a legpontosabban. Erre utal például Boris Vian, amikor hőse ezzel udvarol: „magát Ellington hangszerelte?” Bill Charlap, az ötvenes amerikai jazz-zongorista tökéletesen birtokában van a képességnek, hogy pont ezt megmutassa – hol­ott triójával csak egy számot játszottak Ellingtontól, amikor idén márciusban New Yorkban rögzítették új albumukat. Bill Charlap egészen a tradicionális jazz koráig megy vissza darabválasztásában, de a számok többsége a rafinált, a cool korszak tájékán alkotó szerzők és színpadi komponisták műve. Nagy tett az is, hogy ezekből az eléggé eltérő rangú számokból mennyire a folyamatosság érzését keltő lemezt (vagy streamet) tudott rögzíteni. A címadó például egy Stephen Sondheim dalocska, előtte a Spring Can Really Hang You Up the Most című, ugyancsak musicales darab, viszont a lemez egy Mulligan-számmal indul… Nekem a legnagyobb élményt a Bon Ami, a gitáros Jim Hall gyöngyszeme adta.

Bill Charlap lassan húsz éve működteti Peter és Kenny Washingtonnal a trióját (a bőgős és a dobos csak névrokonok), a Blue Note ki­adó sokáig első vonalban szerepeltette, és most is csak a vállalatcsoporton belül szerződött új lemezcéghez. Persze, hogy megbecsülik, ahogy korábbi zenekarvezetői – Phil Woods, Gerry Mulligan és Wynton Marsalis – is megbecsülték, Tony Bennett kíséretében pedig Grammyt is kapott. Charlap ballada- (= lassú) specialistának tűnhet, pedig csak szépen játszik, és a szépséget nagy tempóban is előbbre helyezi a bravúroknál. Nem kifejezetten sztárolt előadó, nem is mindig törekszik rá, hogy átütő legyen, de a finomság, az átgondoltan felvázolt alakzatok, a változatos érzelmi skála és a természetességgel áradó beszédesség sok hívet szerzett neki. A trió pedig úgy működik, mintha a három muzsikus agya sorba lenne kapcsolva.

Impulse/Universal, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.