„Bevezetés: Don Quixote olvasmányai hatására, elveszítve józan ítélőképességét, elhatározza, hogy kóbor lovagnak áll. Téma: Don Quixote, a búsképű lovag (szólócselló), Sancho Panza (basszusklarinét, tenortuba, szólóbrácsa). 1. variáció: a különös pár kilovaglása, a szép Dulcinea del Tobosóról való ábrándozás és kaland a szélmalmokkal. 2. variáció: győzelmes csata a nagy Alifanfaron császár serege ellen (harc a birkákkal). 3. variáció: beszélgetések a lovag és szolgája között: az elégedetlen Sancho szólásmondásokkal tarkított kérdései, melyekre Don Quixote csitítva, kioktatóan válaszol és az elhivatott lovagi szolgálatról elmélkedik. 4. variáció: szerencsétlen kaland a zarándokokkal. 5. variáció: Don Quixote őrségben. Forró üdvözlete a távoli Dulcineának. 6. variáció: találkozás a parasztlánnyal, akit Sancho elátkozott Dulcineának nevez. 7. variáció: lovaglás a légben. 8. variáció: szerencsétlen utazás az elvarázsolt csónakon (barcarola). 9. variáció: harc a vélt varázslók ellen: két szerzetes szamárháton. 10. variáció: párbaj a Fehér Hold lovagjával, aki legyőzi Don Quixotét. Don Quixote elbúcsúzik a fegyverektől, s elhatározza, hogy parasztnak áll. Finale: józan eszét visszanyerve utolsó napjait csendes szemlélődéssel tölti. Don Quixote halála.” 120 esztendeje komponált szimfonikus költeménye, a Don Quixote mellé ezt az előzékeny értelmezést rendelte Richard Strauss, s így jövő csütörtökön, a Concerto Budapest hangversenyén is ezt a történetet meséli majd el nekünk a Héja Domonkos által vezényelendő zenekar, valamint a két mélyvonós nagyság, a brácsás Tabea Zimmermann és a csellista Várdai István (Nemzeti Hangversenyterem, december 7., fél nyolc).
E koncerten egy B betűs nagyság, Bartók zenéje is felhangzik, hiszen a Brácsaverseny is ott szerepel a programon, az estét pedig egy románc, a fiatal Strauss csellóra és zenekarra szerzett F-dúr románca indítja majd. A B betű és a románc említése pedig átsegíthet minket a Müpa többi, számunkra fontos eseményéhez. Fischer Iván Fesztiválzenekarának esedékes hangversenyein ugyanis a zenetörténetileg oly erős B betű fog hegemón helyzetbe kerülni: Bach, Brahms és Bartók neve – és persze zenéje révén (Nemzeti Hangversenyterem, december 2. és 4., háromnegyed nyolc, december 3., fél négy). A Budapestre érkező remek Camerata Salzburg (tagsága képünkön) pedig ugyancsak egy románccal kezdi majd az estét: Pinchas Zukermant kísérve Beethoven G-dúr románcában (Nemzeti Hangversenyterem, december 8., fél nyolc).
A Zeneakadémián ismét csak Johann Sebastian Bach zenéje patakzik, hömpölyög és árad majd felénk, hiszen a Mikulás elhozza körünkbe Jevgenyij Koroljovot, ezúttal a Goldberg-variációk előadójaként (december 6., fél nyolc). A billentyűs virtuóz, Johann Gottlieb Goldberg nevét az örökkévalóság számára fenntartó variációsorozathoz Bach ugyan nem kínált semmiféle, a Richard Strausstól fentebb idézetthez hasonló szöveges magyarázatot, ám ez a mulasztása sem a befogadást nem gátolja, sem a csodálatunkat nem apasztja. A Goldberg-variációkat a hagyomány szerint részben Hermann Carl von Keyserlingk báró gyakori álmatlanságának köszönheti az emberiség, habár az újabb kutatás megkérdőjelezi ezt a keletkezéstörténeti anekdotát. Meglehet, a szászországi orosz nagykövet szemére nem hozott szép álmokat Bach e hatalmas műve, de hogy nekünk szép estét fog szerezni, az hétszentség! De mivel Bach evangélikus volt, mondjunk inkább csak kétszentséget.
