Lemez

Blahalouisiana: Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi

  • Mihályi Dávid
  • 2017. december 1.

Zene

Az egyre népszerűbb hazai zenekar második lemeze roppant energikusan indul. Az Egyetlen magányom dallama belemászik az ember fülébe, Schoblocher Barbara énekesnő gondoskodik róla, hogy egyhamar ne akarjunk másra váltani. Kár, hogy ez a felszabadultság nem tér vissza a félórás anyag további részeiben. Itt-ott felkapjuk a fejünket, például a Ha élni felejteknek jó húzása van, és a Ma is a holnap tart ébren szemtelen hangulatával könnyen lehet azonosulni. Legalábbis ami a zenét illeti, mert sajnos a szövegekről nem mondható el ez, sokszor hallunk üres, semmitmondó frázisokat. „Felhőből a földre / fél szemmel a tükörbe / Mióta nem ismerlek / itt melegszem nálad” – éneklik például a már említett, amúgy kiváló Ha élni felejtekben, ami maga a megtestesült hatásvadászat. De még ez is jobb, mint az a három angol nyelvű dal (Waltz Under the Moon, How It Comes and How It Goes, Only One in Motion), ami úgyszólván „leesik” a lemezről.

De a Blahalousiana ezzel együtt is egy jó kis popalbumot hozott össze. A zenekar hangzása kiforrottabbá vált, bár Mózner László és Szajkó András gitárosok összjátéka, Jancsó Gábor dallamos basszusa és Pénzes Máté hatvanas éveket megidéző billentyűs megoldásai ismerősek lehetnek az első albumról is, ezt azonban inkább védjegynek kell tekintenünk, nem rutinnak.

Gold Records

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.