Egy ausztrál és egy amerikai énekes-gitáros, mindketten sajátosan értelmezik az indie/folk/rock tradíciót, ráadásul kölcsönösen szeretik és tisztelik egymás munkásságát. El is döntötték, hogy kipróbálják együtt is a zenekészítést: egymásra reflektálva, néha egymás dalait felhasználva közösen bontogatják az akkordokat. Megtalálták a közös nyelvet és frekvenciát, de olyannyira, hogy lemezükön ebből erős kémiai reakció, afféle varázslat születik. Olyan előadókról beszélünk, akik csilingelő gitárokkal kísérik klasszikusan szépnek nem nevezhető, de a maga szabálytalanságában mégis megkapó énekhangjukat. Vile alighanem a lustaság egyik legnagyobb poétája, hozzá képest Barnett szinte hiperaktív, de a szellemes reflexióban mindketten erősek, nem beszélve arról, hogy a keresztnevük így egymás mellett oly ismerős… Strófáról strófára a legjobbat hozzák ki minden dalukból, melyek úgy is működnek, hogy a klasszikus duett-tradícióra fittyet hánynak. Tulajdonképpen két gitár is elvinné a produkciót, de velük van még egy gitáros, Mick Turner, illetve Jim White dobos a Dirty Three-ből, Stella Mozgawa (szintén dob) a Warpaintből, sőt, az Outta The Woodwork-ben Mick Harvey is penget. Gesztusértékű, ahogy Barnett egymaga játssza és énekli Vile Peeping Tom című számát, de emlékezetes a fináléban a Belly 1993-as Untogetherének már-már örömzenei verziója egészen elmosódott, kissé másnapos tónusokkal.
Marathon Artists/Deep Distribution 2017
