A széria nyolcadik darabja, a dupla lemezes Tell Tale Signs 27 dala az 1989 és 2006 között született kiadatlan számokból, koncertfelvételekbõl, áthangszerelt változatokból ad válogatást, mindezt persze nem kronologikusan. A korszaknyitó Oh, Mercy album olyan remekmûveket szállít, mint az Everything Is Broken és a Most Of The Time variációi vagy a Ring Them Bells remek koncertfelvétele 1993-ból, míg az idáig kiadatlan Series Of Dream ráolvasásszerû, recitáló énekével a korai Dylan-balladákat idézi. Mindenképpen meg kell emlékeznünk a kivételes Born In Time-ról - a sokat emlegetett antiénekhang talán itt mutatja meg teljes fegyverzetét. A 90-es évek nagy fordulata, Dylan visszatérése a karcos, lecsupaszított hangzáshoz a World Gone Wrong albummal (ezt egyetlen szám, a feszes Blues képviseli) egy korszak nyitánya is, amelyben a mai napig alkot. A Time Out Of Mind, a Love And Theft és a legutóbbi Modern Times lemezek idejében született dalok adják a gyûjtemény gerincét. A hömpölygõ Marchin' To The City, a hipnotikus Dreamin' Of You vagy a már ismerõs Ain't Talkin' kiadatlan változata pontosan mutatja, hogy ez a zene ma is ereje teljében van.
Bár jellege szerint a Tell Tale Signs egy második szelektálás végterméke, valójában sokkal inkább emlékeztet egy precízen szerkesztett stúdiólemezre: a szóban forgó tizenhét év zenei termésébõl homogén egész született. Sõt: az eredmény megdöbbentõ szintézise egy közel fél évszázados zenei odüsz-szeiának. Esszencia. Bob Dylan ma is fogja, amit jobb híján könnyûzenének hívunk, szétszedi, összerakja, azt csinál vele, amit akar.
Columbia, 2008
*****
