Zene

fadista, finn bolha, nyugat-afrikai griot – emigránsok dalai a csúcsról.

Óindiai szörfzenéről, Rákosi-kori tánciskoláról és a nyugatosokról is beszélgettünk a Mystery Gang frontemberével a zenekar új albuma kapcsán.

A Piramist nem hozza vissza, csak a dalokat akarja még utoljára felidézni. Erdős Péter által elkaszált akusztikus projektjéről és Szakcsi Lakatos Bélával közös jammeléseiről is beszélgettünk vele.

Adottságai alapján filmcsillag is lehetett volna, sőt miután a 80-as években elénekelte a Jem és a Hologramok főcímdalát, a virtigli popsztárság felé is megnyílt neki az út, Britta Phillips azonban végül jóval csendesebb vizeken hajózta végig az ifjúkorát.

A dél-londoni The Invisible triót remek és ihletett zenészek harmonikusan együttműködő kollektívájaként ismerte meg a világ: amellett, hogy számtalan neves zenészkollégájuk albumán muzsikáltak már (Dave Okumu énekes-gitáros emellett még keresett producer is), időről időre elkészítik saját soros albumaikat, most éppen a harmadikat.

Koncertszerű előadás, vagy jó másfél száz előadó a színpadon, s gyenge, de lelkesen kitartó harmadház a nézőtéren: így festett a Bukaresti Nemzeti Opera miskolci vendégjátéka az idei Bartók Plusz Operafesztiválon. Bent a színházban George Enescu egyetlen, ám annál nagyobb ambícióval (bő két évtizeden át) alkotott, négyfelvonásos dalműve, kint a miskolci utcán a magyar–osztrák focimeccs a kivetítőkön: erős kontraszt az operalátogatók számára és vajmi kevéssé előnyös helyzet a román művészeknek.

A jövő hétfőtől péntekig tartó Armel Operafesztivál idei legnagyobb dobása Eötvös Péter Senza sangue című egyfelvonásos operája, amely eredetileg a New York-i Filharmonikusok felkérésére készült. A koncertszerű változat kölni, New York-i, göteborgi bemutatóját követően elsőként az Opera Grand Avignon versenyprodukciójaként volt látható a szcenírozott változat. A kékszakállú herceg vára tükördarabjaként íródott, hitchcocki feszültségű mű rendezője Alföldi Róbert.