„Ifjúságunk elszállt, de még mindig az egész világot jelentjük egymás számára, és mély együttérzéssel szemléljük az emberi bábokat, amint futkosnak fel s alá, másznak, visszacsúsznak, rejtekeznek és újra előjönnek, s mind igyekeznek e társadalmi maszkabál legelőkelőbb helyeire vagy első sorába jutni… Amíg Isten jó egészségben hagy bennünket, egyszerű, szerény örömeink és vágyaink derűvel és vigasszal töltenek el még öreg korunkban is; szeretetünk és jellemünk, mely oly jól illik egymáshoz, nem engedi közénk azokat a gyakori és keserű viszálykodásokat, amelyek csökkentik a szerelmet és végül minden illúziót lerombolnak.” Így írt férjének Signora Verdi akkoriban, amikor életének párja épp a Traviata bemutatójára készült. A tévedt nő története, ha jobban belegondolunk, közelről érinthette Giuseppina Strepponit, hiszen az egykori operadíva három – házasságon kívül fogant – gyermek világra hozatalát követően ért révbe Verdi oldalán. Hogy a kettejük kapcsolatát csak nagysokára törvényesítő zeneszerző gondolt-e erre a párhuzamra, az persze nem állítható bizonyossággal, ám hogy fontos volt számára a Traviata, az kétségtelen. Hiába volt sikertelen az 1853-as velencei ősbemutató, Verdi kitartott. „Hogy az én hibám-e, vagy a művészeké – az idő fogja eldönteni” – fogalmazott, s egy évvel később, ugyanúgy a lagúnák városában csak diadalra vitte Traviatáját.
Az önfeláldozása révén megdicsőülő kokott története most pénteken és vasárnap a Margitszigeten jut újra elénk: Anger Ferenc rendezésében, Héja Domonkos vezényletével, s ami tán még fontosabb, Miklósa Erikával a főszerepben (június 24. és 26., nyolc óra).
„Több héttel a Bülow házaspár megérkezése után a tanú férje (Herr Franz Mrazek) a következőket észlelte. Frau Cosima Bülow átment Wagnerhez a hálószobájába. Valamivel később Hans von Bülow is be akart menni a hálószobába, de az ajtó el volt torlaszolva. Nyilvánvalóan tudta, hogy a felesége bent van Wagnerrel. Bülow nyugodtan visszament a saját hálószobájába, ott azonban elveszítette az önuralmát. A földre vetette magát, kalimpált a kezével és a lábával. Herr Mrazek azonnal értesítette a történtekről a feleségét, aki odalent tevékenykedett. Mrazekék úgy vélték, vihar van a levegőben, de a résztvevők maximálisan uralkodtak magukon, és látszólag nem történt semmi. A Bülow házaspár továbbra is közös hálószobában lakott.” Ez a perbeli tanúvallomás már egy másik nagy zeneszerzői frigynek, azaz Richard Wagnernek és az ő Cosimájának a történetét idézi az 1860-as évek közepéről, amikor Liszt Ferenc lánya még valaki másnak a felesége volt – de már Wagnernek szült gyermekeket. Ez a valaki más a nagy zongorista és karmester, és még nagyobb Wagner-tisztelő, Hans von Bülow volt, aki még a Cosima–Wagner viszony nyilvánossá válása után is becsülettel elvezényelte 1868-ban A nürnbergi mesterdalnokok müncheni ősbemutatóját.
Pénteken és vasárnap a Mesterdalnokok két előadásával zárulnak az idei Budapesti Wagner-napok (Nemzeti Hangversenyterem, június 24. és 26., négy óra). A három évvel ezelőtti bemutató két hőse, a suszterpoétát éneklő James Rutherford és a szőrszálhasogató városi írnokot frenetikusan alakító Bo Skovhus (képünkön) ezúttal is itt lesz majd, Évát most is a cserfes Annette Dasch fogja énekelni. S mondjuk-e, hogy Fischer Ádám lesz a karmester?
