A Lone néven alkotó nottinghami Matt Cutler zenéi mindig is megbízhatóan hoztak egyfajta kellemesen másnapos, hátradőlős hangulatot, de közben időszakosan rengeteget merítettek annak a rave-korszaknak a zenéiből, melyet Cutler még kisgyerekként élt át. Az egymást a változatosság jegyében követő Lone-albumok sorában a Levitate is logikus állomás: visszatérés a hardcore/rave gyökerekhez euforikus, önfeledt és elvetemült formában, ráadásul Cutler a letisztultság jegyében képes volt bezsúfolni minden mondanivalóját mindössze 33 percbe. A nyitószám Alpha Wheel gördülő dob-basszus rohamaival egy pillanat alatt lecsap a hallgatóra, akit az előtérben feldarabolva lüktető és háttérben cincogva bujkáló minimalista melódia addigra már önfeledt fejrázásba taszított. A folytatásban a Backtail Was Heavyvel egy ennél harapósabb hardcore-breakbeat darabbal is tud szolgálni. A Levitate legfontosabb kompozíciós trükkjeként a dinamikus tánczenei blokkokat gondosan megmunkált ambient szösszenetek tagolják: ezeket legalább akkora odafigyeléssel dolgozta ki és tálalja az alkotó, mint a neoklasszikus rave-himnuszokat. A Triple Helixben azután minden bejön, ami szeretnivaló egy vidám hardcore klasszikusban: a zongoraakkordok, a kacskaringós szintiszőnyeg, a gyerekhang és az ugrálós tört ütemek – csakhogy ehhez csavarként még odakerül a modernebb brit basszus zenék tipikus ritmikus nyikorgása is. Szinte hagyományos, habár vidáman retro house-szal (Vapour Trail), valamint további drum and bass és álomszerű darabokkal is szolgál nekünk e tánczenei koktél.
R & S, 2016
