Koncert

Luiza Zan–Gyárfás István–Sárik Péter Trio

Zene

Lehet-e közeli családtag, egy nagyszülő halálából olyan dalt írni, amelynek andalító szépsége és mosolygós, sőt ugri-bugri részei elbűvölik a hallgatót? A román énekesnő, Luiza Zan eredetisége abban is megmutatkozik, hogy erre a kérdésre meggyőző igennel felelt. Nagyon gondolkoznom kell, ki tud a magyar kollégái közül erre ilyen csattanós választ adni, ki tudja a kényes, érzékeny, a színészi képességeken jóval túlmutató feltárulkozást szublimálni. Érzelmi intelligenciája magas fokú, sokat elárul az anyaságról és az anyjáról, a női és családi szerepekről. Luiza Zan sikeres emberi és muzsikusi emancipációjának újabb stádiumába érkezett: ezen a bemutatón első olyan lemezét énekelte (Heritage), amelyen saját dalai szerepelnek. Dallamuk előrenéz (leszámítva egy utánérzést), néha poposan egyszerűek, de sosem butuskák; dinamikusak a ritmusok, ülnek a harmóniák, a prozódia (angolul és sejtésem szerint románul is) frappáns. Mind a mainstream, mind az etnikus irányultság érződik, de Zan határozottan az utóbbi felé mozdult el, több a cigányos, mint a bossa nova.

Luiza Zan, aki életteli, világos, egyéni színű alt hanggal bánik ilyen jól, a Jazzmozdonnyal robogott be a magyar zenei életbe. Talán először Gyárfás Istvánnal vállalt közös fellépést az ilyen nevű sorozatban, amit annak idején a Román Kulturális Intézet egyik vezetője szervezett nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel. Bartha Csaba már nem kultúrdiplomata a Thököly úton, de az akkori lendület máig tart és termeli ki a telt házas produkciókat, mint most is, ezúttal a Harmónia Jazzműhely szervezésében. Gyárfás és Sárik Péter zongorista, valamint Fonay Tibor bőgős és Gálfi Attila dobos alkotják Zan csapatát a lemezen és a turnén, ő pedig hagyja, hogy a „fiúk” rázzák meg a témákat, bölcsen előretolja őket, amit azok pompás bravúrszólókkal hálálnak meg.

Budapest Jazz Club, június 19.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.