Lemez

Il Pomo d’Oro: Haydn Concertos

  • - csk -
  • 2016. július 23.

Zene

Csupán négy éve alakult meg az Il Pomo d’Oro, de az együttest máris joggal sorolhatjuk a nemzetközi régizenei előadópraxis élvonalába. Eredetileg operaprodukciók céljából jöttek létre (kiváló Händel-lemezük, a Partenope egyik szerepében a világszerte egyre inkább számon tartott Baráth Emőkét halljuk), különféle világklasszis kontratenorokkal (Max Emanuel Cencic, Xavier Sabata, Franco Fagioli) is készítettek lemezeket, de a hangszeres muzsika sem áll távol tőlük. Ebből válogat legutóbbi dupla CD-jük hézagpótló módon. A két korongon hallható hét kompozícióból öt Joseph Haydn versenyműveiből ad ízelítőt. Az életmű elhanyagolt területe ez: Haydnt elsősorban szimfóniák, vonósnégyesek és néhány nagy oratórium alkotójaként tartják számon. Nagyjából ugyanannyi versenyművet írt, mint Mozart (hozzávetőleg negyvenet), de ezek iránt szinte teljes a közöny.

Most az együttes régi és új vezetője, a hegedűs Riccardo Minasi és a csembalista Maxim Emelyanychev egy hegedű-, két csembaló- és egy hegedű-csembaló kettősversenyt játszik, s mindehhez társul még egy remek kürtverseny Johannes Hinterholzer előadásában, rá­adásnak pedig „A tyúk” szimfónia is megszólal (g-moll, Hob. I:83), valamint szólócsembalón a C-dúr fantázia (Hob. XVII:4). Kontrasztos zenekari muzsikálás, temperamentumos hegedűszólók, vonzón karcos natúrkürt-hangzás és kissé szárazabb (talán kevésbé szerencsésen mikrofonozott) csembalójáték.
A három billentyűs művet érdemes lett volna háromféle billentyűs hangszeren előadni: a két szólókoncert közül az egyiket csembalón, a másikat fortepianón, a kettősversenyben pedig játszhatott volna orgona (hiszen Haydn a billentyűs szólamot itt erre írta). Sebaj, az összhatás így is meggyőző: megtudjuk belőle, hogy Haydn milyen diadalmasan eredeti versenymű-komponista volt, és a produkciók a nagy előd, Philipp Emanuel Bach hatását is frappánsan tárják fel.

Erato, 2 CD, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.