Lemez

Kis, éji

Britta Phillips: Luck or Magic

  • - greff -
  • 2016. július 23.

Zene

Adottságai alapján filmcsillag is lehetett volna, sőt miután a 80-as években elénekelte a Jem és a Hologramok főcímdalát, a virtigli popsztárság felé is megnyílt neki az út, Britta Phillips azonban végül jóval csendesebb vizeken hajózta végig az ifjúkorát.

Kisebb alternatív rockos kanyarok után az ezredforduló idején basszusgitárosként csatlakozott a Lou Reed-rajongók nagy becsben tartott titkos favoritjaként jellemezhető Lunához, amellyel számos kritikai­lag nagyra becsült lemezt készített, majd a zenekar vezetőjével (és későbbi férjével), Dean Warehammel is kiadott jó pár takaros gitárlebegésekre épülő felnőtt rocklemezt, amelyeken visszakanyarodott a háttérből a mikrofon elé.

Első szólólemezén ugyanaz a kiindulópont, mint ami a Lunánál volt, vagyis a harmadik Velvet Underground-lemez lefegyverzően törékeny zenéjéből formázza ki ezúttal is a kifinomultabbnál kifinomultabb variációkat. A gitárok kevésbé dominánsak a Luck or Magicen, viszont a művésznő a maga rendíthetetlenül visszafogott stílusával is kifejezetten hangsúlyos jelenléte jóval nagyobb dózisban biztosít dekorativitást a daloknak: a lemez elegáns, mint egy Chanel-kiskosztümben megemelt martinis pohár, és egyetlen másodpercre sem ízléstelen. A dalokban ide-oda lebegő hűvös erotikának persze megvan az a rossz tulajdonsága, hogy az első néhány hallgatás során inkább rejtve marad a hallgató elől, de addig is elégedetten biccenthetünk Britta Phillips bombabiztos ízlésére, amellyel a saját dalai mellé a poptörténet legkülönfélébb szegleteiből összeválogatta a tónusban tökéletesen passzoló tételeket. Érinti a 70-es évek végének napfényesen másnapos tengerparti rockját (Dennis Wilson: Fallin’ In Love), a 80-as évekbeli europopot (Agnetha Faltskog: Wrap Your Arms Around Me) és a régmúlt amerikai folkját is (Evie Sands: One Fine Summer Morning), hogy végül rendre ugyanoda – hangulatilag nagyjából Az éjszaka című film medenceparti estéjébe – érkezzen. Nagyon kevés hiányzik ezekből a dalokból ahhoz, hogy a Luck or Magic ténylegesen kiemelkedő legyen. Néhány védjegyszerű, ultramelodikus szóló a lemezen amúgy sok számban beköszönő Warehamtől valószínűleg elég lett volna a szint­emelkedéshez – ám ennél szebb albumot még így sem találunk, amikor egy nyári éjszakán hosszan kívánunk bámulni az édes, eleven, párás semmibe.

Double Feature, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.