Lemez

Kis, éji

Britta Phillips: Luck or Magic

  • - greff -
  • 2016. július 23.

Zene

Adottságai alapján filmcsillag is lehetett volna, sőt miután a 80-as években elénekelte a Jem és a Hologramok főcímdalát, a virtigli popsztárság felé is megnyílt neki az út, Britta Phillips azonban végül jóval csendesebb vizeken hajózta végig az ifjúkorát.

Kisebb alternatív rockos kanyarok után az ezredforduló idején basszusgitárosként csatlakozott a Lou Reed-rajongók nagy becsben tartott titkos favoritjaként jellemezhető Lunához, amellyel számos kritikai­lag nagyra becsült lemezt készített, majd a zenekar vezetőjével (és későbbi férjével), Dean Warehammel is kiadott jó pár takaros gitárlebegésekre épülő felnőtt rocklemezt, amelyeken visszakanyarodott a háttérből a mikrofon elé.

Első szólólemezén ugyanaz a kiindulópont, mint ami a Lunánál volt, vagyis a harmadik Velvet Underground-lemez lefegyverzően törékeny zenéjéből formázza ki ezúttal is a kifinomultabbnál kifinomultabb variációkat. A gitárok kevésbé dominánsak a Luck or Magicen, viszont a művésznő a maga rendíthetetlenül visszafogott stílusával is kifejezetten hangsúlyos jelenléte jóval nagyobb dózisban biztosít dekorativitást a daloknak: a lemez elegáns, mint egy Chanel-kiskosztümben megemelt martinis pohár, és egyetlen másodpercre sem ízléstelen. A dalokban ide-oda lebegő hűvös erotikának persze megvan az a rossz tulajdonsága, hogy az első néhány hallgatás során inkább rejtve marad a hallgató elől, de addig is elégedetten biccenthetünk Britta Phillips bombabiztos ízlésére, amellyel a saját dalai mellé a poptörténet legkülönfélébb szegleteiből összeválogatta a tónusban tökéletesen passzoló tételeket. Érinti a 70-es évek végének napfényesen másnapos tengerparti rockját (Dennis Wilson: Fallin’ In Love), a 80-as évekbeli europopot (Agnetha Faltskog: Wrap Your Arms Around Me) és a régmúlt amerikai folkját is (Evie Sands: One Fine Summer Morning), hogy végül rendre ugyanoda – hangulatilag nagyjából Az éjszaka című film medenceparti estéjébe – érkezzen. Nagyon kevés hiányzik ezekből a dalokból ahhoz, hogy a Luck or Magic ténylegesen kiemelkedő legyen. Néhány védjegyszerű, ultramelodikus szóló a lemezen amúgy sok számban beköszönő Warehamtől valószínűleg elég lett volna a szint­emelkedéshez – ám ennél szebb albumot még így sem találunk, amikor egy nyári éjszakán hosszan kívánunk bámulni az édes, eleven, párás semmibe.

Double Feature, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.