Lemez

Kis, éji

Britta Phillips: Luck or Magic

  • - greff -
  • 2016. július 23.

Zene

Adottságai alapján filmcsillag is lehetett volna, sőt miután a 80-as években elénekelte a Jem és a Hologramok főcímdalát, a virtigli popsztárság felé is megnyílt neki az út, Britta Phillips azonban végül jóval csendesebb vizeken hajózta végig az ifjúkorát.

Kisebb alternatív rockos kanyarok után az ezredforduló idején basszusgitárosként csatlakozott a Lou Reed-rajongók nagy becsben tartott titkos favoritjaként jellemezhető Lunához, amellyel számos kritikai­lag nagyra becsült lemezt készített, majd a zenekar vezetőjével (és későbbi férjével), Dean Warehammel is kiadott jó pár takaros gitárlebegésekre épülő felnőtt rocklemezt, amelyeken visszakanyarodott a háttérből a mikrofon elé.

Első szólólemezén ugyanaz a kiindulópont, mint ami a Lunánál volt, vagyis a harmadik Velvet Underground-lemez lefegyverzően törékeny zenéjéből formázza ki ezúttal is a kifinomultabbnál kifinomultabb variációkat. A gitárok kevésbé dominánsak a Luck or Magicen, viszont a művésznő a maga rendíthetetlenül visszafogott stílusával is kifejezetten hangsúlyos jelenléte jóval nagyobb dózisban biztosít dekorativitást a daloknak: a lemez elegáns, mint egy Chanel-kiskosztümben megemelt martinis pohár, és egyetlen másodpercre sem ízléstelen. A dalokban ide-oda lebegő hűvös erotikának persze megvan az a rossz tulajdonsága, hogy az első néhány hallgatás során inkább rejtve marad a hallgató elől, de addig is elégedetten biccenthetünk Britta Phillips bombabiztos ízlésére, amellyel a saját dalai mellé a poptörténet legkülönfélébb szegleteiből összeválogatta a tónusban tökéletesen passzoló tételeket. Érinti a 70-es évek végének napfényesen másnapos tengerparti rockját (Dennis Wilson: Fallin’ In Love), a 80-as évekbeli europopot (Agnetha Faltskog: Wrap Your Arms Around Me) és a régmúlt amerikai folkját is (Evie Sands: One Fine Summer Morning), hogy végül rendre ugyanoda – hangulatilag nagyjából Az éjszaka című film medenceparti estéjébe – érkezzen. Nagyon kevés hiányzik ezekből a dalokból ahhoz, hogy a Luck or Magic ténylegesen kiemelkedő legyen. Néhány védjegyszerű, ultramelodikus szóló a lemezen amúgy sok számban beköszönő Warehamtől valószínűleg elég lett volna a szint­emelkedéshez – ám ennél szebb albumot még így sem találunk, amikor egy nyári éjszakán hosszan kívánunk bámulni az édes, eleven, párás semmibe.

Double Feature, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?