Lemez

Kis, éji

Britta Phillips: Luck or Magic

  • - greff -
  • 2016. július 23.

Zene

Adottságai alapján filmcsillag is lehetett volna, sőt miután a 80-as években elénekelte a Jem és a Hologramok főcímdalát, a virtigli popsztárság felé is megnyílt neki az út, Britta Phillips azonban végül jóval csendesebb vizeken hajózta végig az ifjúkorát.

Kisebb alternatív rockos kanyarok után az ezredforduló idején basszusgitárosként csatlakozott a Lou Reed-rajongók nagy becsben tartott titkos favoritjaként jellemezhető Lunához, amellyel számos kritikai­lag nagyra becsült lemezt készített, majd a zenekar vezetőjével (és későbbi férjével), Dean Warehammel is kiadott jó pár takaros gitárlebegésekre épülő felnőtt rocklemezt, amelyeken visszakanyarodott a háttérből a mikrofon elé.

Első szólólemezén ugyanaz a kiindulópont, mint ami a Lunánál volt, vagyis a harmadik Velvet Underground-lemez lefegyverzően törékeny zenéjéből formázza ki ezúttal is a kifinomultabbnál kifinomultabb variációkat. A gitárok kevésbé dominánsak a Luck or Magicen, viszont a művésznő a maga rendíthetetlenül visszafogott stílusával is kifejezetten hangsúlyos jelenléte jóval nagyobb dózisban biztosít dekorativitást a daloknak: a lemez elegáns, mint egy Chanel-kiskosztümben megemelt martinis pohár, és egyetlen másodpercre sem ízléstelen. A dalokban ide-oda lebegő hűvös erotikának persze megvan az a rossz tulajdonsága, hogy az első néhány hallgatás során inkább rejtve marad a hallgató elől, de addig is elégedetten biccenthetünk Britta Phillips bombabiztos ízlésére, amellyel a saját dalai mellé a poptörténet legkülönfélébb szegleteiből összeválogatta a tónusban tökéletesen passzoló tételeket. Érinti a 70-es évek végének napfényesen másnapos tengerparti rockját (Dennis Wilson: Fallin’ In Love), a 80-as évekbeli europopot (Agnetha Faltskog: Wrap Your Arms Around Me) és a régmúlt amerikai folkját is (Evie Sands: One Fine Summer Morning), hogy végül rendre ugyanoda – hangulatilag nagyjából Az éjszaka című film medenceparti estéjébe – érkezzen. Nagyon kevés hiányzik ezekből a dalokból ahhoz, hogy a Luck or Magic ténylegesen kiemelkedő legyen. Néhány védjegyszerű, ultramelodikus szóló a lemezen amúgy sok számban beköszönő Warehamtől valószínűleg elég lett volna a szint­emelkedéshez – ám ennél szebb albumot még így sem találunk, amikor egy nyári éjszakán hosszan kívánunk bámulni az édes, eleven, párás semmibe.

Double Feature, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.