Nagyszerű dolog, hogy a funk/r&b királynője új lemezt adott ki, bár a hossza alapján inkább EP-nek mondanánk. A Hello Happiness természetesen a szokásos retró funk/soul lemeznek ígérkezik, bár az kissé gyanús, hogy az a Switch volt a vezető producere, aki a munkásságát rendhagyó house darabokkal alapozta meg, majd a Major Lazer alapító beltagjaként folytatta. Ennek dacára az új lemez úgy kezdődik, mintha a nyolcvanas évek áldott emlékű első évei véget sem értek volna: elektronikával vastagon megtámogatott zsíros ütemeken gördülnek tova a számok, és Chaka Khan még mindig hibátlan vokálját behízelgő vonóskar kíséri. A díva énekhangjáról persze nem lehet eleget beszélni, elvégre kevés kifejezőbb, libabőröztetően érzéki orgánumot hallani a popszakmában, úgyhogy a mai utódok is sokat tanulhatnak-tanulhatnának tőle. Az viszont sajnálatos, hogy idővel előtérbe kerül a sztárproducer kreatív énje, aki minden bizonnyal élvezi az általa teremtett műretró-hangulatot, de úgy tűnik, hogy ebből is szeretne valamiféle eklektikusan hibrid (így azután kellőképpen modern) hangzást varázsolni, ami ahhoz vezet, hogy szegény Khan néha csak halálra effektezett vokáltöredékek formájában teszi tiszteletét a saját számaiban, például a Don’t Cha Know címűben. Mindez azért kár, mert amikor a szigorú hangmesterek közelebb engedik a mikrofonhoz, akkor olyan csodák születnek, mint az effektezés dacára is kellően koszosnak ható rhythm & blues Too Hot, melynek hallatán mindenki megértheti, honnan jön az a hatalmas erő, ami Khan és a többi soul klasszikus hangjából árad.
Diary Records/Island, 2019
