Koncert

Horváth Balázs szerzői estje

  • Molnár Szabolcs
  • 2019. április 28.

Zene

Horváth Balázs szerzői estje tökéletes példáját adta annak, hogy miért szeretnek az emberek kortárs zenei hangversenyekre járni. Mert – bármily meglepő – mostanság sokan járnak ilyesféle koncertekre, ezúttal a Fuga is szépen megtelt. Hét darab hangzott el, a zeneszerző mindegyik előtt beszélt egy kicsit a komponálás miértjéről, inspirációjáról, a hangulat pedig annyira oldott és fesztelen volt, hogy a világ legtermészetesebb dolgának tetszett, hogy egy-egy néző a művek közben felállt, hogy keressen egy jobb „nézőpontot” (Horváth darabjainak látványa legalább olyan fontos, mint a hangzása), vagy visszakérdezett, ha az előadó nem érthetően mondta be a következő tétel címét. Az ilyen koncerteken oly evidens, hogy nem mi vagyunk a darabokért és a muzsikusokért, hanem épp fordítva.

Horváth az elmúlt néhány év terméséből válogatott, a darabok egyik felében egy csembalistának, a másikban egy ütőhangszeresnek jutott fontos szerep. Egy kivétel volt, a brácsára és zongorára írt Nata, son című nem szonáta, melyet Bársony Péter és Hlavacsek Tihamér adott elő. E darab sok-sok erénye közül most azt tűnt különösen fontosnak, ahogy mind a hagyományos, mind a speciális (egykoron experimentális) zongorahang elsősorban érzéki hatásként, nem pedig meglepetéseffektusként vett részt zenei folyamatokban. Ugyanennek egészen nagyszerű és az előadás szempontjából is kiforrott példáival találkozhattunk egy Cím nélküli marimba-zongora kettősben, melyet Palotás Gábor és Baráth Bálint rendkívül magas élvezeti értékű műként tálalt. Palotás ezenkívül néhány remek marimba-etűdben (Surface studies) is brillírozott, a BEAN című zenei-színházi akcióban pedig remekül teremtette meg az este alaphangulatát. A csembalós művek közül az ősbemutatóként előadott M4 című csembaló-harmonika darab bizarr hangképe, az egyetNEMértés pedig egyszerre finom és harsány humora miatt maradt emlékezetes.

Fuga, március 24.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.