Zene

A múlt hetihez (lásd: Furcsa pár, Magyar Narancs, 2004. augusztus 12.) hasonlóan festõi miliõben, Tiszadobon rendezték Kocsis Zoltán újabb fellépését, a második részben partnere ezúttal az egyik legjobb magyar klarinétos, Berkes Kálmán volt. Ám most fel sem merült az esõnap réme.

Ki az egyik véginél ragadja meg, ki a másiknál, de mind a négy zenekar a jó öreg pankendrollal bíbelõdik.

folyóirat Holmi, 2004. július A folyóirat új száma részben Petri-emlékszámnak is tekinthetõ.

Nemes Nagy Ágnes: Az élõk mértana I-II. Nemes Nagy Ágnes esszé-mûvészete az európai és a magyar esszé egyik csúcspontja. Költõ ír mestersége mechanikájáról: nem, ilyet ritkán találunk. Talán a szemérem, talán a titoktartás, talán a fogyatékos tudatosság vagy éppen a profetikus tudat - valami gátolhatja a költõket, hogy kinyissák mûhelyük aj-taját. És beszéljenek. Töményen, tárgyilagosan, általános érvénnyel. Persze akadnak ellenpéldák: hadd említsem, csak az elmúlt két évszázadból, Baudelaire szeszélyes mûelemzéseit, Valéry alkotáslélektani mélyfúrásait, Mallarmé bámulatos költészetelméleti levelezését, Gottfried Benn nagyesszéjét, A líra problémáit, Eliot higgadt tanulmányait vagy a magyar hagyományból Füst Milán naplóját. Persze ezek zömmel magas röppályájú, elefántlélegzetû írások, s csupán alkalmasint térnek ki a tartalom és a kézmûvességi gyakorlat szövevényes összefüggéseire.

Ahogy mondani szokták, festõi környezetben került sor a Nemzeti Filharmonikusok fellépésére, a színpad hátterében a gyulai vár büszke falai roskadoztak az egyre fenyegetõbben zsírosodó felhõk alatt, miközben ott fenn, a magasban nyalka villámok festették le, ha nem is az ellenséges istenek, de a szabadtéri koncertek ellenzõinek haragját. Vagy mégis összevont szemöldökû égi lények voltak, akik el-sütötték muzikális menny-köveiket?

lemez The Cure: The Cure Az évek múlásával egyre gyakrabban jut az eszembe Jung gondolata, miszerint "a halál kétféle lehet, beérett és éretlen" - vagyis jobban jár az ember, ha a visszavonhatatlanra vonatkozó felkészülést idejében elkezdi. Mostanában ráadásul az ilyen-olyan lelki sötétségek fizikai fájdalommá sûrûsödve rajzolták át a boldog, vidám és kiegyensúlyozott életrõl alkotott, eddig sem túlságosan erõs elképzeléseimet, úgyhogy jobbnak láttam megkezdeni a felkészülést a felkészülésre. Természetesen zenével.

A legnagyobb élõ magyar költõ új verseskötete a halál jegyében áll; már a címe is vészjósló. Noha kissé (ön)ironikus, hiszen köztudott, hogy a félmondat idézet, mégpedig Kosztolányi Csáth Gézához címû nagy siratójából. És nem kell Tandori-filológusnak lenni, hogy az olvasó tudja, egyszer már döntõ szerepet játszott ez a szöveg a pályán, az Egy talált tárgy megtisztítása (1973) címû, az újabb magyar lírában kopernikuszi fordulatot hozó második kötetében a költõ pimasz, morbid kollázsban használta fel a versnekrológot: Kosztolányi kissé keresett, olykor túlzottan szenvelgõ szövegét egy elsõsegély-nyújtási kézikönyvbõl vett bornírt idézetekkel elegyítette.

Tökéletes idõzítés, zseniális témaválasztás: miként reagált a magyar szellemi élet a globalizálódásra elõször rávilágító nagy történelmi eseményre, az 1929-ben kezdõdött gazdasági világválságra? Képes volt-e periferiális országunk érdemben reflektálni arra a nagy rejtélyre, amit kortársaik erejüket megfeszítve próbáltak értelmezni Nyugaton? Miként fogadták az Európa integrációjának elõfutáraként felvetett sok tervet a francia-német szén-acél közösségtõl az Európai Egyesült Államok gondolatáig?

Nyilván számosan vannak olyanok, akik nem látták a Katonában majdnem húsz évvel ezelõtt bemutatott Galóczát, az Ivan Kusan darabjából készült emlékezetes és frenetikus elõadást. Sõt: a legtöbben nyilván nem látták. Ezért is remek ötlet a Kõszegi Várszínház mûvészeti vezetõjétõl, Jordán Tamástól, hogy megbízta Jordán Tamást (aki talán látta is azt a régi produkciót): rendezné meg afféle nyári mulatságként, kiváló színészekkel, a kõszegi és környékbeli nézõk örömére.

Arafat azt nyilatkozta még tavaly, hogy nem volna semmi baja azzal a bizonyos "biztonsági kerítéssel", ha izraeli területen épülne, csakhogy palesztin földekbõl hasít ki darabokat, összesen 58 százalékkal csonkítva ezeket, Jeruzsálem körül pedig egyenesen egy "berlini falat" hoz létre. Ez a bizonyos 58 százalékos palesztin területi veszteség elvileg akár valósággá is válhat, amennyiben a kerítés netán végleges határrá változna - csakhogy ezt azért nagyon-nagyon feltételes módban, minden hivatalos izraeli megnyilatkozás ellenében szabad csak elgondolni.

Szórakoztató és sokrétû szöveget adott ki a Park Kiadó; s merthogy Magyarországon nem divat a dzsesszkönyvek kiadása, egyszersmind úttörõ kezdeményezéssel van dolgunk. Remélhetõleg a szakmai és piaci siker sem marad el, és akkor majd egész kis áradatot von maga után.

web www.boszorkanyszovetseg.hu Boszorkányokról nem szívesen mondok rosszat, akkor sem, ha csupán a világhálón érintkezem velük, és úgy néznek ki, mint a Muppet-show legvérszomjasabb figurái vagy H. Kovács úr a Magas út 20/b-ből, a leharcolt rövidnadrágjában.

Nem ritka, hogy kifejezetten izgalmas, mert alaposan, körültekintõ építkezéssel érvelõ, szokatlan szempontokat is beemelõ, az értékelõ és magyarázó mozzanatokat gondosan elválasztó társadalomtudományi szakmunkák elolvastán végül mégis marad valami hiányérzet az emberben. Úgy érzi, hiába volt az elemzés gazdag elegancája, nem jutott olyan ismeretekhez, amelyek gyökeresen felülírnák meglévõ tudását, megváltoztatnák gondolati viszonyát a taglalt problémához. Elsõ reakcióként ez az amerikai közgazdasági szakmunka is kelthet ilyen érzéseket az olvasóban, amennyiben azt reméli - és miért ne remélné? -, hogy most végre megtud valami felvillanyozóan újat a címben megfogalmazott probléma lényegi közgazdasági összefüggéseirõl. Ám a könyv központi pozitív állítása végsõ soron annyi, hogy a nõk nem enyhülõ gazdasági diszkriminációjának legfõbb forrása a férfiakénál erõsebb gyermek utáni vágyuk és a gyermekkel való erõteljesebb törõdésük. Aha.

Hosszú évek óta húzódott már a Gresham rekonstrukciója, az elmúlt hat év ráadásul hangos volt botrányoktól is. Az épület immár régi pompájában áll a Roosevelt téren, a kérdés csak az: mennyiben lett a fõváros gazdagabb, s mennyit veszített egyúttal?