Könyv: A közeledõ tûzoltókocsi (Tandori Dezsõ: Az éj felé)

  • Bán Zoltán András
  • 2004. augusztus 5.

Zene

A legnagyobb élõ magyar költõ új verseskötete a halál jegyében áll; már a címe is vészjósló. Noha kissé (ön)ironikus, hiszen köztudott, hogy a félmondat idézet, mégpedig Kosztolányi Csáth Gézához címû nagy siratójából. És nem kell Tandori-filológusnak lenni, hogy az olvasó tudja, egyszer már döntõ szerepet játszott ez a szöveg a pályán, az Egy talált tárgy megtisztítása (1973) címû, az újabb magyar lírában kopernikuszi fordulatot hozó második kötetében a költõ pimasz, morbid kollázsban használta fel a versnekrológot: Kosztolányi kissé keresett, olykor túlzottan szenvelgõ szövegét egy elsõsegély-nyújtási kézikönyvbõl vett bornírt idézetekkel elegyítette.

A legnagyobb élő magyar költő új verseskötete a halál jegyében áll; már a címe is vészjósló. Noha kissé (ön)ironikus, hiszen köztudott, hogy a félmondat idézet, mégpedig Kosztolányi Csáth Gézához című nagy siratójából. És nem kell Tandori-filológusnak lenni, hogy az olvasó tudja, egyszer már döntő szerepet játszott ez a szöveg a pályán, az Egy talált tárgy megtisztítása (1973) című, az újabb magyar lírában kopernikuszi fordulatot hozó második kötetében a költő pimasz,

morbid kollázsban

használta fel a versnekrológot: Kosztolányi kissé keresett, olykor túlzottan szenvelgő szövegét egy elsősegély-nyújtási kézikönyvből vett bornírt idézetekkel elegyítette. Hát szabad ezt? - tette fel a kérdést egykor Vas István a versről írt nagyszerű kisesszéjében: A ragasztás diadala. És válasza igenlő volt ("szabad - már akinekÉ"), hiszen világosan látta ő is, hogy Tandori mintegy fityiszt mutatott ezzel a halálnak; a bohóctréfa elsült és védelmet hozott: amíg van merszünk és kurázsink tréfálni vele, a halál (talán!) elkerüli asztalunkat.

Azóta eltelt három évtized, a rendszer összeomlott, alapjaiban változtak meg az irodalom lehetőségei és teljes közege, a literatúra mint kultúrateremtő tényező immár a múlté, a sziporkázó avantgardistából Kossuth-díjas, mindenki által a legnagyobb magyar mesterek közt tisztelt élő klasszikus lett, aki természetesen a legkevésbé sem érzi jól magát ebben a ruhában.

Tandori örök kívülálló, a klasszikusok közt clochard, aki soha nem hajlandó feladni művészete végletes és végzetes személyességét. Ekként ő a legeminensebben alanyi költőnk a szó régi értelmében, olyan alanya művészetének, aki azonnal hangot ad érzéseinek - érje bármi aprócska mozdulat a világból; a "szív örvényei" alkotják tárgyát egész működésének. Tandorinál minden azonnal irodalom lesz, életét, annak leggyűszűnyibb tényeivel együtt oly mértékben publikussá tette, hogy ez az élet nyitott könyv(tár): Tandori köteteinek a végtelenbe tartó sora. A sokat emlegetett termékenység alapvetően esztétikai mozzanat ekkor, a szószátyárság végigvitt formaelv; a költő nem is lehetne terméketlen vagy szűkszavú, mert azzal feladná létezését; ő maga a felegyenesedett, két lábon járó irodalom, akinél nem tudni, mi születik előbb: a tény vagy az erre reflektáló mondat. Etika és esztétika egy - mondta a számtalanszor idézett Ludwig Wittgenstein, vagyis "Witti" Tandori magánlegendáriumában. Ezért oly végzetes számára, ha a valóság nem az ő kénye-kedve szerint viselkedik. A kötetben ennek legpregnánsabb példája a tűzoltókocsi paradigmája. Tandori számtalan versben és utalásban emlékezik meg a 2003-as nyár egyik, számára sorsdöntő eseményéről: a Clark Ádám téren állva egy tűzoltókocsi közeledett felé, a költő úgy döntött, az autó bemegy a körforgalomba, ezért lelépett a járdáról, de a kocsi nem ment be, hanem az Alagútba, vagyis egyenesen Tandori felé tartott. Egy pár centi plusz, és fasírtot csinál belőle a sokmázsás járógép. A költő kommentárja sajátos, a köznapi agy számára nyakatekert, de az ő művészetében az egyetlen lehetséges mégis. Ugyanis nem az rendíti meg, hogy netán tolókocsiban kellene eltöltenie hátralevő napjait, vagy aprócsontként szétkenődve végzi kedves lakása közelében. A döbbenet megint esztétikai természetű. "Amiből eszméletem, nyelvemÉamiből világlátásom, / állítólagos művész-mivoltom, minden jóm s rosszam ekképp / és mindenképp, az, hogy nehezebben élem az életet kezdettől / fogva, az, hogyÉérthető? Mindez abból a képességemből, / áldásomból és átkomból, közömbösen, néha lelkesen viselt / tulajdonomból származik, hogy // a világot, jelenségeivel, / bennük a magam helyzetét, mindazt, miért is érdemes vagy re- / ménytelen tenni, de mégis! / a magam önkénye (szervesség, elrendelés, látásmód) / szerint ítélem meg. / Én mondom meg, hogyan kell élnem (Legföljebb nem megy.)" A művész formálja a valóságot, és ha az nem paríroz, akkor tragédia történhet. Tandorinak most ellenállt a tűzoltókocsi, és ez tölti el nemcsak döbbenettel, de felháborodással ugyancsak. Hiszen akkor létezik valóság! Olyannyira, hogy léte halálos is lehet! Nem lehet csak úgy lelépni a járdáról a művészi önkény nevében, hisz felénk robog az irodalom, és eltipor vadul-gazul.

A két verseskönyv közt eltelt három évtized, és persze ez Tandorit se hagyta nyomtalanul, közben belépett az imaginárius 65. mezőbe a sakktáblán; magyarán betöltötte 65. életévét. De mivel ebbe a mezőbe, lévén nem létező, nem lehet belépni,

csak lelépni lehet

ekként a tábláról, a vicc most zord egy kissé, és a lelépés fatális lehet. A fent idézet alapszöveg éppen a 65. mezőről című vers egy részlete. A Clark Ádám téri lelépés majdnem a valóságos 65. kocka lett, a vég mezője.

Végjáték hát e kötet, hogy a költőknek oly kedves Samuel Beckett híres drámájának címét ezúttal helyesen fordítsuk. Fin de partie, Endgame. "Szervesség", írta a költő a maga művészetéről, és világosan látszik, miről is van szó: a Talált tárgyÉ kötettől e pillanatig feszül az ív. Tandori minden művészi képességével azon van, hogy az új kötetében is sokat idézett Rilke szellemében megadassék neki a saját halál. És ez a nagyszerű játék végül is lelkesítő, és lefolyásában-lefolytatásában van valami derű, Tandori bámulatosan tiszta gyalogvégjátékot játszik a saját halálával. Noha 64 mezőnél több nem adatott neki sem.

Bán Zoltán András

Tiszatáj könyvek, Szeged, 2004, 149 oldal, 2400 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.