„A lelkes tagságot immár egy zeneszerző, egy grafikus, egy rendező, egy operatőr és egy jazzdobos alkotja. Senki ne ijedjen meg, a jazzdobos szintetizátorozik.” Ezekkel a szavakkal mutatja be magát a Csaknekedkislány tánczenekar, s ebből egyszerre derül ki, hogy van humorérzékük, és az, hogy a zenélés inkább szerelemprojekt számukra, mint főfoglalkozás. Ennek ellenére jelentős rajongótáboruk lett: új albumuk lemezbemutató koncertjével két este csináltak telt házat az A38 hajón.
Népszerűségük titka az lehet, hogy könnyen emészthető, mégsem közhelyes bulizenét játszanak, ami egyszerre vállal közösséget a hazai undergrounddal, és lóg ki belőle populárisabb irányba. A Kobraszív első dala, az Ujj Zsuzsi a Csókolom zenekar énekesnőjét idézi meg, akinek a nevével a rajongók többsége valószínűleg most találkozik először, mégis borítékolható, hogy a koncerteken ugyanúgy énekelni fogják ezt is, mint az összes többit.
Zeneileg is kifejezetten kreatív a lemez, az első album garázsos hangzása megmaradt, de Kun Bálint (az említett jazzdobos) csatlakozásával a billentyű is beépült a dalokba. Ehhez jön a frontember, Csepella Olivér összetéveszthetetlen énekhangja, ami a színpadi mozgáskultúrájával együtt végképp egyedivé teszi a zenekart.
A Kobraszív egyetlen hibája, hogy rövid: a 12 szám egyike sem éri el a 3 perces hosszúságot, pedig nem punkzenéről van szó. Legalábbis én még hallgattam volna tovább is.
Szerzői kiadás, 2020
