Lemez

Csaknekedkislány: Kobraszív

Zene

„A lelkes tagságot immár egy zeneszerző, egy grafikus, egy rendező, egy operatőr és egy jazzdobos alkotja. Senki ne ijedjen meg, a jazzdobos szintetizátorozik.” Ezekkel a szavakkal mutatja be magát a Csaknekedkislány tánczenekar, s ebből egyszerre derül ki, hogy van humorérzékük, és az, hogy a zenélés inkább szerelemprojekt számukra, mint főfoglalkozás. Ennek ellenére jelentős rajongótáboruk lett: új albumuk lemezbemutató koncertjével két este csináltak telt házat az A38 hajón.

Népszerűségük titka az lehet, hogy könnyen emészthető, mégsem közhelyes bulizenét játszanak, ami egyszerre vállal közösséget a hazai undergrounddal, és lóg ki belőle populárisabb irányba. A Kobraszív első dala, az Ujj Zsuzsi a Csókolom zenekar énekesnőjét idézi meg, akinek a nevével a rajongók többsége valószínűleg most találkozik először, mégis borítékolható, hogy a koncerteken ugyanúgy énekelni fogják ezt is, mint az összes többit.

Zeneileg is kifejezetten kreatív a lemez, az első album garázsos hangzása megmaradt, de Kun Bálint (az említett jazzdobos) csatlakozásával a billentyű is beépült a dalokba. Ehhez jön a frontember, Csepella Olivér összetéveszthetetlen énekhangja, ami a színpadi mozgáskultúrájával együtt végképp egyedivé teszi a zenekart.
A Kobraszív egyetlen hibája, hogy rövid: a 12 szám egyike sem éri el a 3 perces hosszúságot, pedig nem punkzenéről van szó. Legalábbis én még hallgattam volna tovább is.

Szerzői kiadás, 2020

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.