Különös párosítás: egy szinte soha nem hallható kompozíció és a maga műfajának abszolút slágere egy lemezen. Dohnányi Ernő (1877–1960) huszonöt évesen komponálta vonóstrióra C-dúr szerenádját (op. 10), amely más művekkel (Ruralia Hungarica, Szimfonikus percek, Változatok egy gyermekdalra) ellentétben nem vált az életmű sikeres alkotásává, máig ritkán bukkan fel. Ebből az utazás közben írt, szvitszerű, öttételes kamaradarabból készített vonószenekari átiratot Dmitry Sitkovetsky saját kamarazenekara, a New European Strings Chamber Orchestra számára.
A transzkripció jól szól, az eredeti letét hatását keltve. Ezt az átiratot vette lemezre a G. Horváth László vezette Anima Musicae, a magyar zeneélet viszonylag fiatal kamarazenekara, mellé illesztve a Dohnányinál harminchét évvel idősebb Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) Vonósszerenádját (op. 48), minden idők egyik legnépszerűbb vonós kamarazenekari művét, a szerenádműfaj egyik adu ászát. Érdekes a párosítás annyiban is, hogy míg Csajkovszkij abszolút saját hangon szól ebben a műben (is), s ez a hang a klasszika mozarti tisztaságát és a népies szláv megszólalásmód zamatait keveri, addig az ifjú Dohnányi stílusa besorolhatatlanul eklektikus, élénk Brahms-hatással, de azon kívül is sok és sokféle más inspirációval. Mindkét előadás igényes, arányos, letisztult, szép hangzású: érzékelhető, hogy az Anima Musicae sokat fejlődött az utóbbi években. Már csak a mostaninál valamivel nagyobb mélység és távlat kellene ahhoz, hogy ez a valóban választékos és kulturált olvasat jelentőssé is váljék.
Hungaroton, 2019
