lemez

Talking Heads: Don’t Take No Chances

  • - minek -
  • 2019. október 12.

Zene

Az 1975 és 1991 között aktív zenekar életműve megkerülhetetlen klasszikusnak számít – ezért is különös, hogy eddig csak két hivatalos koncertlemezük jelent meg, a Name of the Band Is Talking Heads (1982) és a Stop Making Sense (1984) egyaránt klasszikus, különleges darab. Ehhez képest az idén elérhetővé tett felvétel a bostoni Berklee Performance Centerben tartott 1979-es koncertről, egyenesen a zenekar fénykorába enged betekintést. Ekkor a Fear of Music című harmadik albumuknál tartunk, amely Brian Eno produceri közreműködésével készült második lemezük, s amely végleg kirepíti a zenekart a belterjes CBGB-kedvencek köréből. David Byrne előadói és szerzői fegyverzetének teljében jelenik meg, ekkor születik meg a TH-repertoár legerősebb darabjai közül is számos időtálló „sláger”, a Heaven, a Mind, a Cities, a Life During Wartime.

A posztpunk világ zaklatott hangzása társul a sajátosan átértelmezett és a céloknak megfelelően kifehérített funkkal és némi afrobeat ritmikával, és ez még erőteljesebben érvényesül a Don’t Take No Chances gondosan összeválogatott setlistjében. Byrne neurotikus hangja és hol zaklatott, hol szinte csilingelő gitárjátéka harmonikusan fonódik össze Tina Weymouth ötletes basszusmeneteivel, Chris Frantz precíz és motorikus dobolásával, no és Jerry Harrison szintifutamaival. Persze az első album örökbecsű darabjai is előkerülnek, elvégre a Psycho Killer vagy a The Book I Read nélkül még 1979-ben sem fejeződhetett be egy rendes TH-koncert.

 

Shockwave, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.