lemez

Talking Heads: Don’t Take No Chances

  • - minek -
  • 2019. október 12.

Zene

Az 1975 és 1991 között aktív zenekar életműve megkerülhetetlen klasszikusnak számít – ezért is különös, hogy eddig csak két hivatalos koncertlemezük jelent meg, a Name of the Band Is Talking Heads (1982) és a Stop Making Sense (1984) egyaránt klasszikus, különleges darab. Ehhez képest az idén elérhetővé tett felvétel a bostoni Berklee Performance Centerben tartott 1979-es koncertről, egyenesen a zenekar fénykorába enged betekintést. Ekkor a Fear of Music című harmadik albumuknál tartunk, amely Brian Eno produceri közreműködésével készült második lemezük, s amely végleg kirepíti a zenekart a belterjes CBGB-kedvencek köréből. David Byrne előadói és szerzői fegyverzetének teljében jelenik meg, ekkor születik meg a TH-repertoár legerősebb darabjai közül is számos időtálló „sláger”, a Heaven, a Mind, a Cities, a Life During Wartime.

A posztpunk világ zaklatott hangzása társul a sajátosan átértelmezett és a céloknak megfelelően kifehérített funkkal és némi afrobeat ritmikával, és ez még erőteljesebben érvényesül a Don’t Take No Chances gondosan összeválogatott setlistjében. Byrne neurotikus hangja és hol zaklatott, hol szinte csilingelő gitárjátéka harmonikusan fonódik össze Tina Weymouth ötletes basszusmeneteivel, Chris Frantz precíz és motorikus dobolásával, no és Jerry Harrison szintifutamaival. Persze az első album örökbecsű darabjai is előkerülnek, elvégre a Psycho Killer vagy a The Book I Read nélkül még 1979-ben sem fejeződhetett be egy rendes TH-koncert.

 

Shockwave, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.