Lemez

Duff McKagan: Tenderness

  • Soós Tamás
  • 2019. július 13.

Zene

A Guns N’ Roses basszusgitárosa írt egy verandán whiskyzős countrylemezt. Ez önmagában nem lenne meglepő, hiszen a legtöbb rocksztár életében eljön a pillanat, amikor felfedezi a lelkében élő countryénekest, erről Bon Jovitól Steven Tylerig sokan tudnának mesélni. Inkább az a váratlan a békésen csordogáló Tendernessben, hogy mennyire jó és mennyire aktuális. Duff volt az „értelmiségi” a Gunsban, aki előbb tárcákat írt, majd 2015-ben az életvezetési tanácsait rendezte könyvbe. Most pedig elkészítette annak zenei folytatását: egy mélázó steel gitárral, szomorúan búgó orgonával és gospeles háttérvokálokkal színezett lemezt, amelyen hajléktalanságról, iskolai lövöldözésekről, szexuális ragadozókról és gyógyszerfüggőségről énekel, még vállalhatóan didaktikus szövegeket. Hangsúlyozott optimizmusával a politikai és társadalmi megosztottságot szeretné áthidalni, erre pedig Amerikában a country és a roots zene a legjobb választás; hozzá az autentikus hangzást a countrysztár Waylon Jennings fia, Shooter Jennings biztosítja producerként. A Tenderness egységesen jó, ami azt is jelenti, hogy nincs rajta kiugró sláger, de kár is lett volna lehagyni róla bármit. A gospeles Feel a mostanában elhunyt rocksztároknak állít emléket, a Chip Away a végére felpörgetett tempójával és egészségesen megtekert gitárszólójával emelkedik ki a mezőnyből. Csak a Parklandben lesz túl sok az odamondásból, de így sem kétséges: rocksztároknak ritkán áll jól, ha meg akarják váltani a világot – Duff a kivétel.

Hip-O Records, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.