Elég rosszul áll a lengyelek szénája (ez akár egy második rész alcíme is lehetne: Piás polák bérgyilkos 2: A lengyelek szénája). A család feje, Roman bácsi szerint mikor az írek visszatérnek Chinatownból, átveszik az egész várost, kivéve azt a kis részt, amit a feketék uralnak. És akkor bizony a lengyeleknek nem marad semmi: hát igen, a Buffalo-beli lengyel maffiakolónia komoly kihívásokkal küzd, meg a cím szerinti piás polák bérgyilkossal: az õ feladata lett volna, hogy a fenti córeszt megakadályozza, de ahelyett, hogy hidegre tette volna az írek fõfejét, vodkagõzös álomba szenderült az akció éjszakáján. Maffiavígjáték vagyunk, egy épp tíz éve elvirágzott mûfaj kapuzárási pánikkal küzdõ díszpéldánya, úgyhogy sok ide a levágott lófej, viszont az Anonim Alkoholisták gyûlése épp megteszi. Kis idõbe telik még, de végül csak elhagyja a piás polák száját a vallomás (röviden: Frank vagyok és alkoholista. Embereket ölök.), s erõs a gyanúnk, hogy ez a jelenet pattant ki legelõször a megterhelt forgatókönyvi fejekbõl, és ehhez lett utólag egy film fabrikálva. De várjunk csak, nem is, ezután a nevek jöttek: Walt Kowalskit ugyan elvitte Eastwood (Gran Torino), de a Frank Falenczyk se kutya, s hogy ezzel megvoltak, már csak az volt hátra, hogy ki tud egy ilyen névvel, egy üveg vodkával és egy hangtompítós pisztollyal a kamerába nézni fapofával. Jeremy Irons épp nem ért rá, mert már elígérkezett egy westernhez, de Ben Kingsley, aki utoljára orosz nyomozóként nézett fenyegetõen a transzszibériai expresszen, tökéletes választásnak bizonyult.
Forgalmazza a Mokép
** és fél
