Jonas Kaufmann Lohengrinje pólóban és joggingnadrágban új életet próbál kezdeni abban a falusi típusházban, amelyet Anja Harteros mint Elsa az elõjáték alatt vonalzóval tervez, és két felvonáson át hordja hozzá a téglát meg a maltert az építõmunkásoknak. Két csinos és szerelmes fiatal a jövõjére készül, saját kezûleg építkezik. A diktatórikus, idegenellenes Telramund (a kiváló Wolfgang Koch) és Ortrud (Michaela Schuster) az eltûnt gyermek, Gottfried posztereivel lázítva puccsot szervez a "fölülrõl jövõ", militarista fanfároktól amúgy is gyengén védett, liberális hajlamaiban korlátozott közösség ellen. Az ifjú párral a gyanakvás is beköltözik az új házba, mert Elsa nem tudja elfogadni férje inkognitóját (kivetítve láttuk, amint Lohengrin névaláírás helyett csak kipipálta az anyakönyvet), ráadásul a kiváltságait hétköznapi életre cserélõ címszereplõ kénytelen megölni a merénylõjét. És bár a fináléban a férfi karjában tartott hattyúból kisvártatva kibontakozik a hattyúpózba gömbölyödött eltûnt gyermek, az idillnek vége, a meghasonlott közösség magára marad.
A tervezõ - egyszerûen Ultznak hívják - tág teret ad a képzettársításoknak; attól függ, hogy az aktuális nézõ hol él. Kaufmann és Harteros: két hiteles hang, két hiteles ember.
Lohengrin sokáig, kétségbeesve nézi a kezét, amelynek "hatalma" embert ölt. Felgyújtja a házát. Székre kuporodva beszéli el a Grál-legendát. Elsa megpróbálja megakadályozni, hogy kimondja a nevét. Hiába, Lohengrinnek mennie kell.
Universal/Decca, 2 DVD, 2010
*****
