Nem csak játssza, éli a zenét Weisz Gábor, Hock Ernő és G. Szabó Hunor triója a színpadon. A folk, bebop, swing, funk és egyéb zenei elemekből összerakott Dzsindzsa-féle jazz felvételről hallgatva sem unalmas, de élőben sokkal többet ad; Weisz dinamikus szaxofonjátéka, G. Szabó lazán hozott virtuóz ütemei és Hock bőgőjátéka ilyenkor teljesedik ki igazán. Legutóbbi koncertjük minden perce arról tanúskodott, hogy a sokéves együtt zenélés és három album után is képesek „kifordítani a világot a sarkából”, darabjaira szedni a zenét, majd improvizációkkal újból összerakni, ugyanis az est folyamán a könnyed, fesztelen előadásmód és a különös zenei csavarok egysége jellemezte a csapatot. A szabadság mint a zenei kreativitás hajtómotorja Weiszéknél szinte minden hangban tetten érhető. A koncerten – csakúgy, ahogy a Ne aggódj!! című új lemezen – Meggyes Ádám trombitás is közreműködött. Hock Ernő olykor basszusgitárra cserélte a bőgőt, Weisz fuvolán és sípon is játszott egy-egy kompozícióban. A dallamokat és a ritmusokat könnyedén törték darabjaira, formálták át, majd illesztették össze, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A hagyományos formákat sem mellőző parádés avantgárd free jazzt Trencsényi Zoltán Hónom alatt bálnával című kötetének versei színesítettek, Weisz Gábor előadásában. Szerencsés módon nem csak a zenekar tanúsított lenyűgöző nyitottságot, de a közönség is.
BMC Opus Jazz Club, szeptember 17.
