Magyar Narancs: ColorStar-alapítóként álltatok újra össze, hamarosan koncertetek is lesz, de úgy döntöttetek, hogy a ColorStar nevet nem viszitek tovább. Miért kellett új elnevezés?
Keleti András: A nevet azért sem vehetjük át vagy vihetjük tovább, mert a ColorStar, bár inaktív, de nem szűnt meg. 2022 végén eldőlt, hogy Szalay Péter nélkül, aki a zenekar alapító gitárosa, nem folytatjuk. Jó formában lévő koncertezős zenekar voltunk, Peti úgy lépett ki, hogy mindenki azt szerette volna, hogy ne menjen el. A többiek próbáltak meggyőzni arról, hogy folytassuk továbbra is ColorStar néven, akár úgy, hogy keresünk egy másik gitárost. Én viszont – alapító tagként – ezt nem akartam. Már akkor elkezdtem azon gondolkodni, mivel lehetne folytatni, ami utódzenekar lehetne; egy másik, akár tágabb formációval, amely továbbviszi az általunk képviselt zenei világot, miközben tartjuk a kapcsolatot a közönségünkkel is. Először csak úgy magamban merült fel az Xcolabor név, ami valamiféle zenei ernyőszervezet lett volna, de egy ideig ebből sem lett semmi. Azután minket, hármunkat összesodort az idő meg a helyzet, és kiderült, hogy Pilu (Balahoczky István – a szerk.) eleve azzal készült előállni, hogy csináljunk valamit együtt. Vagyis majdnem ugyanez játszódott le benne is. Közben Zolival úgy voltunk, hogy ismét együtt dolgozunk bizonyos projektekben. Szóval, elkezdtünk újra barátkozni egymással.
MN: Ti hárman 2002-ben játszottatok utoljára együtt a ColorStar-ban.
Balahoczky István: Ez így van, de a lényeg az, hogy különböző időkben, különböző módon mindannyiunk fejében megfordult az, hogy ezt a közös zenélést ismét össze kellene hozni. Én úgy gondoltam, hogy bár a ColorStarnak most vége van, mindannyian egy generációból, ugyanabból a közegből jövünk, hasonló zenei elképzelésekkel. Valamilyen módon akkor is próbáltam kapcsolódni hozzájuk, amikor már nem voltam a zenekarban, csináltam nekik remixeket, de ezzel kapcsolatban mindig volt bennem valamiféle hiányérzet. Amikor néhány éve megváltoztak a dolgok, akkor úgy gondoltam, hogy ezt nem hagyom annyiban. Egyszerűen addig ügyeskedtem, amíg kicsábítottam őket magamhoz Kisorosziba; csináltunk egy sessiont, egyfajta újrabarátkozást. Nagyon gyorsan kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk, és mindannyian szeretnénk a közös zenélést. Kisorosziban adta magát a természeti közeg, egy nagy teraszon, a diófa alatt próbáltunk a kertben: az egésznek nagyon jó húzása volt, így aztán gyorsan összeállt a dolog. És már ott kezdtük felfogni, hogy nem arról van szó, hogy a ColorStar utódzenekarát fogjuk megcsinálni. Ebben annál több van. Eltelt rengeteg idő, mindenki egy csomó tapasztalatot gyűjtött, gyarapodott a technikai tudásunk, de a zenéléshez szükséges kütyük száma is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
