A ColorStar együttes három tagja, Balahoczki István Pilu, Farkas Zoltán és Keleti András összeállt, és Xcolabor néven alapítottak zenei műhelyt. A formációt első alkalommal december 14-én, szombaton este nyolctól a Gödör Klubban lehet látni és hallani a Dübel együttessel közös koncertjükön. Részletek ide kattintva olvashatók.
A Xcolaborral készült első interjút viszont lapunk munkatársa, Barotányi Zoltán készítette, és e heti lapszámunkban olvasható. Íme, egy részlet a beszélgetésből:
Magyar Narancs: Honnan az Xcolabor név?
Keleti András: Producerként és alkalmazott zenészként külön-külön is alkotunk meg működünk. De úgy voltunk vele, ha valami más név kell, akkor használjuk ezt. Először csak magunk között mondogattuk, hogy mi vagyunk az Xcolabor, mert ebben a névben benne van, hogy ez az ex-ColorStarosok együttműködési alapja. De kiderült, hogy rengeteg olyan ötletünk is van, ami nem feltétlenül illik a ColorStar-vonalba, viszont lényeges, hogy becsatornázzuk ezeket is valamiféle közös vállalkozásba. Ezzel sokkal jobban járunk, hiszen együtt nagyobb a technikai parkunk, és mivel hárman vagyunk, sok mindenben kiegészítjük egymást, hozzá tudunk tenni a másik elképzeléséhez. Idén nyáron döntöttük el, hogy ez egy új munkakapcsolat, amelyben mindenféle zenei vállalás, ötlet, projekt meg tud valósulni. És közben nyilvánvalóvá lett az is – nem is gondoltuk, hogy ilyen hamar –, hogy ismét együtt kell játszanunk a pszichedelikus tánczenét, és pont abban a sajátos formájában, ahogy azt csak mi tudjuk csinálni.
(…)
MN: Mennyiben lesz a zene másként felépítve, mint mondjuk a ColorStar a kései korszakában?
Farkas Zoltán: Alapvető dolog, hogy van egyfajta speciális hangzás, ami mindenkinek a fülében benne van. Közös munkamódszerrel dolgoztunk, ahogy volt egy sajátos alkotói szisztémánk annak idején is. Amikor elkezdtünk barátkozni, újra hangszerezni, egy picit megint rá tudtunk hangolódni erre a munkamódszerre, és ismét kiderült, hogy mekkora szabadságot ad, és milyen sokat enged. Amikor mindenki csak úgy bedobja a maga ötleteit, és azok eleve nagyon jók.
(…)
MN: Szerencsések vagytok, mert máris akadnak helyek, ahol játszhattok, felléphettek, pedig az utóbbi években inkább szűkült a koncerthelyszínek, klubok száma.
Keleti András: Ha vannak helyek, ahová vissza lehet húzódni, akkor annak olyan hatványozó ereje van, hogy aki oda eljön, annak felértékelődik egy-egy koncert. Minden fellépés komoly eseménynek számít, ami csak akkor és csak ott valósulhat meg, így nagyobb is a nyomatéka mindennek, amit teszünk. Úgy kéne hirdetni minden egyes koncertet, mint valamiféle egyszeri, megismételhetetlen történelmi eseményt. Csak az a baj, utána meg áll az ember a színpadon, és kicsit zavarban van: úristen, ezt most hogyan is kéne csinálni?
