„Ismét együtt kell játszanunk a pszichedelikus tánczenét”

Zene

Szombaton újra színpadra állnak a ColorStar-tagok, hogy legújabb zenéikkel bűvöljék el a közönséget.

A ColorStar együttes három tagja, Balahoczki István Pilu, Farkas Zoltán és Keleti András összeállt, és Xcolabor néven alapítottak zenei műhelyt. A formációt első alkalommal december 14-én, szombaton este nyolctól a Gödör Klubban lehet látni és hallani a Dübel együttessel közös koncertjükön. Részletek ide kattintva olvashatók.

A Xcolaborral készült első interjút viszont lapunk munkatársa, Barotányi Zoltán készítette, és e heti lapszámunkban olvasható. Íme, egy részlet a beszélgetésből:

Magyar Narancs: Honnan az Xcolabor név?

Keleti András: Producerként és alkalmazott zenészként külön-külön is alkotunk meg működünk. De úgy voltunk vele, ha valami más név kell, akkor használjuk ezt. Először csak magunk között mondogattuk, hogy mi vagyunk az Xcolabor, mert ebben a névben benne van, hogy ez az ex-ColorStarosok együttműködési alapja. De kiderült, hogy rengeteg olyan ötletünk is van, ami nem feltétlenül illik a ColorStar-vonalba, viszont lényeges, hogy becsatornázzuk ezeket is valamiféle közös vállalkozásba. Ezzel sokkal jobban járunk, hiszen együtt nagyobb a technikai parkunk, és mivel hárman vagyunk, sok mindenben kiegészítjük egymást, hozzá tudunk tenni a másik elképzeléséhez. Idén nyáron döntöttük el, hogy ez egy új munkakapcsolat, amelyben mindenféle zenei vállalás, ötlet, projekt meg tud valósulni. És közben nyilvánvalóvá lett az is – nem is gondoltuk, hogy ilyen hamar –, hogy ismét együtt kell játszanunk a pszichedelikus tánczenét, és pont abban a sajátos formájában, ahogy azt csak mi tudjuk csinálni.

(…)

MN: Mennyiben lesz a zene másként felépítve, mint mondjuk a ColorStar a kései korszakában?

Farkas Zoltán: Alapvető dolog, hogy van egyfajta speciális hangzás, ami mindenkinek a fülében benne van. Közös munkamódszerrel dolgoztunk, ahogy volt egy sajátos alkotói szisztémánk annak idején is. Amikor elkezdtünk barátkozni, újra hangszerezni, egy picit megint rá tudtunk hangolódni erre a munkamódszerre, és ismét kiderült, hogy mekkora szabadságot ad, és milyen sokat enged. Amikor mindenki csak úgy bedobja a maga ötleteit, és azok eleve nagyon jók.

(…)

MN: Szerencsések vagytok, mert máris akadnak helyek, ahol játszhattok, felléphettek, pedig az utóbbi években inkább szűkült a koncerthelyszínek, klubok száma.

Keleti András: Ha vannak helyek, ahová vissza lehet húzódni, akkor annak olyan hatványozó ereje van, hogy aki oda eljön, annak felértékelődik egy-egy koncert. Minden fellépés komoly eseménynek számít, ami csak akkor és csak ott valósulhat meg, így nagyobb is a nyomatéka mindennek, amit teszünk. Úgy kéne hirdetni minden egyes koncertet, mint valamiféle egyszeri, megismételhetetlen történelmi eseményt. Csak az a baj, utána meg áll az ember a színpadon, és kicsit zavarban van: úristen, ezt most hogyan is kéne csinálni?

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.