„Ismét együtt kell játszanunk a pszichedelikus tánczenét”

Zene

Szombaton újra színpadra állnak a ColorStar-tagok, hogy legújabb zenéikkel bűvöljék el a közönséget.

A ColorStar együttes három tagja, Balahoczki István Pilu, Farkas Zoltán és Keleti András összeállt, és Xcolabor néven alapítottak zenei műhelyt. A formációt első alkalommal december 14-én, szombaton este nyolctól a Gödör Klubban lehet látni és hallani a Dübel együttessel közös koncertjükön. Részletek ide kattintva olvashatók.

A Xcolaborral készült első interjút viszont lapunk munkatársa, Barotányi Zoltán készítette, és e heti lapszámunkban olvasható. Íme, egy részlet a beszélgetésből:

Magyar Narancs: Honnan az Xcolabor név?

Keleti András: Producerként és alkalmazott zenészként külön-külön is alkotunk meg működünk. De úgy voltunk vele, ha valami más név kell, akkor használjuk ezt. Először csak magunk között mondogattuk, hogy mi vagyunk az Xcolabor, mert ebben a névben benne van, hogy ez az ex-ColorStarosok együttműködési alapja. De kiderült, hogy rengeteg olyan ötletünk is van, ami nem feltétlenül illik a ColorStar-vonalba, viszont lényeges, hogy becsatornázzuk ezeket is valamiféle közös vállalkozásba. Ezzel sokkal jobban járunk, hiszen együtt nagyobb a technikai parkunk, és mivel hárman vagyunk, sok mindenben kiegészítjük egymást, hozzá tudunk tenni a másik elképzeléséhez. Idén nyáron döntöttük el, hogy ez egy új munkakapcsolat, amelyben mindenféle zenei vállalás, ötlet, projekt meg tud valósulni. És közben nyilvánvalóvá lett az is – nem is gondoltuk, hogy ilyen hamar –, hogy ismét együtt kell játszanunk a pszichedelikus tánczenét, és pont abban a sajátos formájában, ahogy azt csak mi tudjuk csinálni.

(…)

MN: Mennyiben lesz a zene másként felépítve, mint mondjuk a ColorStar a kései korszakában?

Farkas Zoltán: Alapvető dolog, hogy van egyfajta speciális hangzás, ami mindenkinek a fülében benne van. Közös munkamódszerrel dolgoztunk, ahogy volt egy sajátos alkotói szisztémánk annak idején is. Amikor elkezdtünk barátkozni, újra hangszerezni, egy picit megint rá tudtunk hangolódni erre a munkamódszerre, és ismét kiderült, hogy mekkora szabadságot ad, és milyen sokat enged. Amikor mindenki csak úgy bedobja a maga ötleteit, és azok eleve nagyon jók.

(…)

MN: Szerencsések vagytok, mert máris akadnak helyek, ahol játszhattok, felléphettek, pedig az utóbbi években inkább szűkült a koncerthelyszínek, klubok száma.

Keleti András: Ha vannak helyek, ahová vissza lehet húzódni, akkor annak olyan hatványozó ereje van, hogy aki oda eljön, annak felértékelődik egy-egy koncert. Minden fellépés komoly eseménynek számít, ami csak akkor és csak ott valósulhat meg, így nagyobb is a nyomatéka mindennek, amit teszünk. Úgy kéne hirdetni minden egyes koncertet, mint valamiféle egyszeri, megismételhetetlen történelmi eseményt. Csak az a baj, utána meg áll az ember a színpadon, és kicsit zavarban van: úristen, ezt most hogyan is kéne csinálni?

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."