Lemez

Egyptrixx: Pure, Beyond Reproach

  • - minek -
  • 2017. március 16.

Zene

A torontói David Psutkának a londoni Night Slugs kiadónál Egyptrixx név alatt publikált remek albumai és maxijai már az évtized elején kiforrott, a basszusnehéz zenék világában remekül elboldoguló alkotóról tanúskodtak, ám idővel a célhoz szükséges barbársággal összerakott, zamatos és ropogós tánczenéktől igyekezett elmozdulni némileg artisztikusabb vagy legalábbis absztraktabb irányba. Alternatív alkotói nevén, Ceramic Tl-ként tavaly már kiadott egy drone-ba hajló, posztapokaliptikus lemezt, az új Egyptrixx-album hagyományos tánczenei formákat szándékoltan nélkülöző anyagának születését pedig már az óceánon sodródó szemétszigetek lenyűgöző élménye inspirálta. A nyersen, keményen, torzítva megszólaló fém- és üveghangok, a boldogult nyolcvanas évek indusztriál szubkultúráját idéző csattogások, a bugyborékolva, csilingelve csordogáló vizek zaja olyan „zene”, amit legszívesebben élőben, egy brutális hangrendszeren át hallgatnánk, valami vidám, a témába vágó vetítés kíséretében. De Psutka a melódiákat sem iktatja ki teljesen, néha egészen hangulatos dallamtöredékek keringenek körülöttünk, s persze attól, hogy nem tánczenét hallunk, a ritmus még ugyanolyan fontos szerepet játszik. Ám a körkörös lebegést és időtlenséget sugalló repetitív kattogások inkább transzba ejtenek, mintsem mozgásra sarkallnak, habár néha – mint az Anodyne Wants To Ammo című szintiwave darabnál – még ehhez is meglepően közel kerülünk.

Halocline Trance, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.