Elhunyt B.J. Thomas többszörös Grammy-díjas énekes

  • narancs.hu
  • 2021. május 30.

Zene

Ő énekelte többek között a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című film betétdalát.

Hetvennyolc éves korában meghalt B.J. Thomas többszörös Grammy-díjas amerikai énekes, aki az 1969-ben bemutatott Butch Cassidy és a Sundance kölyök című film Oscar-díjas dalát énekelte.

Thomast az egyik legsokoldalúbb amerikai énekesként tartják számon, aki jelentős sikereket érte el a pop, a country és a gospel műfajokban, egyebek között az I Just Can't Help Believing, a Raindrops Keep Fallin' On My Head és a Hooked on a Feeling című slágereivel.

Az énekesnél márciusban állapítottak tüdőrákot, a betegség szövődményei okozták szombaton halálát - jelentette be ügynöke, Jeremy Westby.

Az Oklahoma államból származó Billy Joe Thomas 1966-ban robbant be a zene világába  az I'm So Lonesome I Could Cry című gospel stílusú dalával és azóta több millió lemezt adott el számtalan műfajban. 1976-ban megjelent Home Where I Belong című albuma az első gospel album volt, amelyből több mint egymillió példány kelt el.

A Burt Bacharach and Hal David által írt Raindrops Keep Fallin' On My Head című dala, amelyet a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című filmben énekelt, nemcsak a slágerlisták élére került, hanem Oscar-díjat kapott a legjobb eredeti dal kategóriában. Eredetileg nem Thomast választották ki a ballada eőadására, de Ray Stevens elutasította a felkérést.

A dal azóta számos sikert érte el, és 2013-ban beválasztották a Hírességek Csarnokába.

A hetvenes években Thomas a popzene területén is kipróbálta magát, a hetvenes évek végétől, és a 80-as években a legsikeresebb gospel énekes volt, öt Grammy-díjat nyert.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.