Ki a csigaházból

Klasszikus zenei programajánló a 2021/22. hétre

„A szovjet zene néhány tényezőjének a néptől való eltávolodása odavezetett, hogy soraikban olyan rothadt teória terjedt el, amely szerint számos mai szovjet zeneszerző műveit azért nem érti meg a nép, mert még »nem fejlődött« odáig, »csak száz év múlva érti majd meg«, s az ne zavarjon senkit, hogy egynéhány zenei mű nem talál hallgatókra. Ez a teljességgel egyéni, a gyökerében népellenes elmélet nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy néhány zeneszerző és a zeneélet néhány vezetője büszkén eltávolodjék a néptől, a szovjet társadalom kritikájától és bezárkózzék csigaházába. A vétkes népellenes, formalisztikus zenei irány a konzervatóriumok fiatal szerzőinek nevelésére és előkészítésére is rombolóan hat. (…) A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága megállapítja, hogy a szovjet zene­kritikában is tűrhetetlen a helyzet. A kritikusok körében vezető helyet foglalnak el az orosz realista zene ellenfelei, a hanyatló formalisztikus zene hívei. (…) Ahelyett, hogy szétzúznák a szocialista szemlélet számára káros idegen elveket, a zenekritika maga terjeszti őket, elsővonalbelieknek nevezve azokat a zeneszerzőket, akik műveikben felhasználják ezeket a káros elemeket.”

Így bélyegezte meg 1948 februárjában a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a szovjet zenében mutatkozó népellenes formalista irányzatokat, s hogy ez a határozat nemcsak arrafelé bírt nyomasztó hatállyal, az igen hamar kiderült az éppen formálódó keleti blokk országaiban, vagy akkori fordulattal: a népi demokráciákban. Jövő kedden ezt az esztendőt idézi majd csupa 1948-as kompozícióval az Erdődy Kamarazenekar felfedeztető érdemű online koncertje a Zeneakadémiáról: Sugár Rezső, Szervánszky Endre, a lengyel zeneszerzőnő, Grażyna Bacewicz és a lengyel-orosz Mieczysław Weinberg műveit megszólaltatva (június 8., fél nyolc).