mi a kotta?

Éljünk tovább

  • mi a kotta
  • 2020. október 3.

Zene

„Az élet egyik legközvetlenebb és legnagyobb horderejű problémájáról szól: a hűségről; hogy ragaszkodjunk-e ahhoz, ami elveszett, akár az életünk árán – vagy pedig éljünk, éljünk tovább, jussunk túl rajta, alakuljunk át, áldozzuk fel a lélek érintetlenségét, és ebben az átváltozásban mégis őrizzük meg lényegünket, maradjunk emberi lények, ne süllyedjünk állati, vagy­is emlékezet nélküli szintre…” Ily büszkén emelkedett értelmezés kíséretében juttatta el Richard Strausshoz leg­újabb, operai alapanyagul szánt művét a komponista akkor már bevett alkotótársa, Hugo von Hofmannsthal 1911 nyarán. A költő azután jócskán megütközött és kissé meg is neheztelt, amikor küldeményére a következő udvarias, ám kritikus választ kapta a józanul földhözragadt Strausstól: „A darab nem győzött meg teljesen, amíg el nem olvastam a levelét, amely oly szép, és oly csodálatosan magyarázza el a cselekmény jelentését, ahogy a magamfajta felületes muzsikus természetesen nem bukkanhatott rá. […] Nem hiányzik magában a cselekményben némi értelmezés? Ha még én sem látom, gondoljon a közönségre és – a kritikusokra… Egy szerző beleolvas a művébe olyasmit is, amit a józan néző nem lát, és hogy még én, legkészségesebb olvasója sem fogok fel ilyen fontos pontokat, az alkalmasint elgondolkodtatja Önt…”

Az opera végül persze megszületett, a remélt üzenet pedig átjött (még a csacsi kritikusok számára is), amint erről az elkövetkező napokban a Budapesti Fesztiválzenekar két koncertjén meg is győződhetünk majd (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 10. és 11., háromnegyed nyolc). Fischer Iván ugyanis Beethoven IV. szimfóniája meg a szünet után mindkétszer az Ariadné Naxos szigetén részleteivel fogja beszegni a programot: a nagyszerű amerikai szoprán, Emily Magee és a Bacchus istenként fellépő Roberto Saccà főszereplői közreműködése mellett. A BFZ egyébiránt magában is előadja majd Bee­thoven Negyedikjét, méghozzá éjféltájt, vagyis Midnight Music gyanánt (Várkert Bazár, szeptember 11., fél tizenkettő).

Beethoven-szimfóniát egyébiránt a hétvégén is hallhatunk majd, éspedig az Eroicát, Bartók Táncszvitje és Liszt Esz-dúr zongoraversenye nyomában a Zeneakadémián (szeptember 5., hét óra). Diplomakoncert lesz ugyanis: Rajna Martin karmester fog „vizsgázni” előttünk, a Pannon Filharmonikusokat és a szólista Ránki Fülöpöt vezényelve. Mégsem bemutatkozás lesz ez a hangverseny, elvégre a tehetséges fiatal dirigenssel már lehetett találkozásunk a dobogón, s kimondottan kellemes benyomásokkal gazdagodhattunk zenekari irányítói tevékenysége láttán és hallatán.

Végezetül következzen egy különleges ajánlat a Pest környéki zenebarátok számára tőlünk, helyesebben a Concerto Budapest együttesétől. E zenekar muzsikusai ugyanis templomi koncertsorozatot teljesítenek, és ennek részeként szombaton este héttől a budakalászi, vasárnap ugyanekkor pedig a monori római katolikus templomban fogják majd előadni Schubert F-dúr oktettjét, többek között Mocsári Károly és a klarinétos Klenyán Csaba játékát is ígérve.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.