rés a présen: Ismét egy régi lemez évfordulója következik, újrajátszással. Mikor, hol és hogyan celebráljátok a 20 éves Gipsy Sound Clash című albumot?
Prieger Zsolt: Ezt a lemezt annak idején a lakótelepi roma haverjainkkal csináltuk, a hagyományőrző cigányzene bűvöletében. Sokat improvizáltam is rá, mondjuk, találkoztam Horváth Aladár polgárjogi vezetővel az utcán, akkor ő is rámondott valamit a diktafonomra, én meg ráraktam az egyik szám elejére, aztán rázenéltünk, rámixeltünk, szóval az egész spontán volt. Fanni lányom felénekelte a Tekerd című számot, akkor volt 8 és fél éves, most 29, pár napja ment férjhez. Ez a legjobb az Animában: organikusan épülnek egymásra a rétegek, az emlékek és a jelen, nem erőltetünk semmit, kísérletezgetünk, dolgozunk. Soha nem ebből éltünk, semmilyen elvárásnak nem akarunk megfelelni. Az idén több évfordulót is ünnepelhetünk, nem csak a GSC lemezét, a Shalom című album 25, a zenekar meg lassan 30 éves, úgyhogy csinálunk pár koncertet ennek apropóján, aztán visszatérünk az új dalok írásához. Szabolcs öcsémmel sok dalt írunk mostanában együtt, ráadásul gyakran járok haza Szombathelyre, és így többet látom anyámat is.
rap: Milyen zenei megnyilvánulásaid lesznek még az új évadban?
PZS: December 13-án indul a turné Budapesten sok-sok vendéggel, a Romano Dromtól a Cimbalibandig, és megint jön velünk Bognár Szilvi és Fanni lányom is. Megjelenik egy album is GSC2020 címmel, amelyen remixek, érdekes értelmezések lesznek, a borítóján pedig egy nyírségi, hátrányos helyzetű csapat, többségében roma srácok-lányok alkotta csoport rakja ki Legóból óriás méretben az egykori lemezborítót. Végre befejezem a régóta készülő, zsidó hagyományt és elektronikát ötvöző Jerusalem My Love című lemezt, és illene már pontot tenni a Stockhausen Syndrome elnevezésű kísérletezés végére is. Előbbit a júdeai sivatag és az év végi jeruzsálemi utam inspirálta, utóbbi lemez meg olyan, mintha Luigi Nonót kevernéd össze valami környezetzajos Messiaen-madárhanggyűjtéssel, mindezt technóban elmesélve.
rap: Újabban irodalmi igyekezeted felől is sokat hallani. Miért fontos neked Szerb Antal életművének a gondozása?
PZS: Nagy szerelem, mindig más fénytörésben látom a műveit. Alapítottam egy társaságot, de esteket is csinálok a dolgaiból Törőcsik Franciskával, Hámori Gabival, Nagy Ákossal, Kis-Kovács Lucával, ahol dumálunk, felolvasunk. De Franciskával most éppen a debreceni zsinagógában is előadunk kettesben egy Térey-vers- és zajoratóriumot, János születésnapján, a szülővárosában, szeptember 13-án. János igazi „belga” volt, nagy formátumú alkotó.
rap: Milyen más irodalmi munkákon dolgozol?
PZS: Az irodalom ugyanolyan fontos számomra, mint a zene. Dosztojevszkijt vagy Hölderlint is olyan korán szerettem meg, mint a Led Zeppelint, a Velvetet vagy Bob Dylant. Utóbbi dalaiból szintén készítünk egy lemezt, Szabó Benedektől VENI-ig a fedélzeten. A nemrég elhunyt Najmányi Lászlóval is megjelenik egy dupla hangoskönyvünk, Karl-Heinz Koala avagy egy végzetes szerelem története címmel, amelyet Laci még nálam olvasott fel a nappaliban. Régi tervem, hogy lemezre vesszük Rilke Duinói elégiáit, magyarul és németül, zenékkel, atmoszférákkal, utóbbira a kiszemelt előadónk Udo Kier színész, aki gyerekkorom óta nagy kedvencem.
rap: Te magad is írsz. Tervezel-e kötetet?
PZS: Sok mindenen dolgozom, hol abbahagyom, hol folytatom, tavaly elhunyt apámról egy regényt, Miatyánk címmel, egy interjúkötetet, verseket. Ráadásul mindenhova írok mindenről, szombathelyi emlékeimről szülővárosom balos portáljára, a jezsuiták lapjába a forradalmi szentekről, a jobboldali hetilapba a Laibachról, nem érdekelnek az úgynevezett oldalak és az etikett, elegem van a különböző szekértáborok harcából. Negyven éve azt látom, hogy ebben az országban mindig annyi szabadságod lehet csak, amennyit ki tudsz magadnak harcolni, ilyen szempontból örök Kádár-korszak van. Nem sírni kell egymás vállán meg panaszkodni, hanem csinálni, küzdeni, de keményen. Az egész életem erről szólt, mindig azt mondom, azt írom, amit gondolok.
rap: Hogyan éled meg a járványt?
PZS: A Covid nekem nyugalmat meg időt ad, hogy dolgozzak, komponáljak, írjak, sittet hordjak a zsalutéglák közé a teraszon, közben kortárs gyerekvers-megzenésítéseket szervezzek, Dylan-dalokról diskuráljak hazai és külföldi előadókkal, és David Bowie-t hallgassak a kertben.
rap: Mi lesz a következő években az Anima Sound Systemmel?
PZS: Időben kell kelnem, csinálnom a dolgaimat, közben sokat sétálok a patakparton meg a martonvásári erdőben, írok mindenhova, ahova lehet és ha felkérnek, zenélek mindenhol és párbeszédet folytatok mindenkivel. Az utóbbi időben mi magyarok nagyon bezártunk, szellemi közéletünk nem más, mint süketek párbeszéde. Ha valamiben bízom, akkor az a nyitottság. De hát az Anima is mindig erről szólt.