Interjú

„Írni tizenegy dalt a semmiről”

Szendrői Csaba és Tóth András – Elefánt

Zene

Egymást kioltó ellentétek, a megbocsátás és a köszönetnyilvánítás jelentősége, közélet, részecskefizika és dinoszauruszok. Az Elefánt énekesével és gitárosával a zenekar lemezbemutató koncertje előtt beszélgettünk a semmiről, és más hasonlóan fontos ügyekről.

Magyar Narancs: A május elején megjelent Semmi című lemezetekre több helyen is úgy hivatkoztatok, hogy az az előző két albumotokkal együtt alkot egy univerzumot. Ha ez egy univerzum, hol keressük az ősrobbanást?

Szendrői Csaba: Talán a Semmiben, ha lehet egyet fordítani a kronológián. A Semmi ötlete ugyanis hamarabb megszületett, mint a Minden (az Elefánt 2017-ben megjelent harmadik nagylemeze – B. M.). Persze belemehetünk olyan filozófiai mélységekbe is, hogy van-e egyik a másik nélkül, meg hogy a tyúk vagy a tojás… Bár pontosan tudjuk, hogy a tojás előbb volt, mint a tyúk. Ez csak azoknak kérdés, akik nem vágják a dinoszauruszokat. Mi hiszünk a dinoszauruszokban.

Tóth András: Ha viszont az alkotófolyamat beindulását nézzük, akkor mind a három lemeznek volt egy saját ősrobbanása.

Szendrői Csaba: Nem véletlen egyébként, hogy a Szoba az első dal a lemezen, mivel az megadja azt a berobbanást, ami ahhoz kell, hogy a semmiből valami legyen. Ráadásul az a szám egy ember elmélkedése az ürességről. Arról az ürességről, ami a túlzsúfoltságból lesz. Ilyen szempontból az ősrobbanás maga az ember a Szobában, amivel elkezdődik a lemez.

MN: Az új dalokat hallgatva néha egy párhuzamos univerzumban éreztem magamat. Mintha a tavalyi Budapest parkos koncertetek tematikájának megfelelően valóban kilőttétek volna magatokat az űrbe, valamiféle csillagközi anomáliának köszönhetően azonban egy másik Elefánt tért vissza a Földre, amely Kösz helyett azt énekli, hogy Bocs, Nincs harag helyett pedig immár Van harag.

Tóth András: Nem gondolom, hogy visszatértünk volna. Inkább úgy képzelem el ezt a víziót, hogy ha már kilőttük magunkat az űrbe, akkor ott egy olyan szegletébe jutottunk el a semminek, ahol egészen más törvények uralkodnak. Zenei vagy tartalmi szempontból éppen ez hozta ki az énünknek egy olyan részét, amely kicsit talán szokatlan. Egy izgalmas alkotói folyamat része, hogy ide eljutottunk, és ezzel nem feltétlenül azt próbáljuk megtámogatni, amit eddig csináltunk. Inkább kiegészíteni vagy kifordítani szeretnénk a korábbi dolgainkat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.