Szombaton autómentes volt a józsefvárosi Tavaszmezõ utca, és festett kartonkutyák végezték dolgukat a tûzcsapok mellett a mûfüvön. A Horváth Mihály téri templom festett mását körülvevõ pipacsmezõ elõtt fényképezkedni lehetett, hogy aztán az igazi tövében, a cukrászdában vagy a Tavaszmezõ utca 6. udvarán a testi örömök ideje is elérkezzen. Ide a Rákóczi térrõl települt ki a Csiga kocsma, ételekkel és italokkal. A házban, a Roma Parlamenthez vezetõ lépcsõk mentén táblára kasírozott épülettervek: a Tavaszmezõ-Mûvészkert Civil Kezdeményezés roma-magyar kulturális központot szeretne kialakítani itt és a szomszédos, József utcai mûteremegyüttes területén. A fesztivál ezt a tervet is népszerûsítette: ilyen volna itt a hangulat, ha valóra válna az elgondolás. Fénykép-összeállítások mutatták be a környéket, például a Mátyás teret, különféle programok színhelyét, ahol egykor a Magyar Királyi Mûvégtaggyár mûködött a mai szociális otthon helyén, és a Liedl kávéház fölött lakott Mándy Iván.
Miközben odabent, a Roma Parlament színháztermében koncertek voltak (Oláh Tzumo Árpád, Oláh Dezsõ), máskor dokumentumfilmeket vetítettek, kint, a Szûz utca sarkán felállított színpadon akrobaták egyensúlyoztak fejtõl-lábtól, hogy öröm volt nézni, Barsy Laura bemutatta, milyen az igazi flamenco, zárásként pedig a Specko Jedno zenélt. Az Élõ Könyvtár szervezõi érdeklõdõket toboroztak élettörténetek személyes meghallgatására, a környékbeliek egyre élénkebben érdeklõdtek, a távolról érkezõk lelkesedtek, és az egész derûsen természetes és otthonos volt, amilyen csak egy lelkes önkéntesek munkájára támaszkodó, civil illatú esemény lehet.
Május 14-16.
*****
