Zene

Bernát András a nyolcvanas évek közepén indult generáció egyik legkiválóbb művésze, akinek pályája - ezt az elmúlt évtizedek hektikus művészeti fejleményeit valamelyest ismerve nyugodtan kimondhatjuk, meglepő módon és ellentétben kortársaiéval - egyenes vonalú, töretlen.

Az újkapitalizmus korában élünk. Ennek a kornak "immanens sajátossága, hogy az egyre koncentrálódó és nemzetköziesülő tőke lebontja azokat a politikai, gazdasági, ökológiai és szociálpszichológiai korlátokat, amelyek korábban zavartalan újraértékesülését biztosították". De miért teszi ezt a tőke?

Nyolc kis kritika

Visszatekintve az elmúlt bő másfél évtizedre, úgy látszik, a jazz hatása eddig főleg a metal komplex és sebességorientált megszólalást preferáló irányzataiba szivárgott be, a kilencvenes évek elejére-közepére jellemző technikás death metáltól (Cynic, Atheist) egészen az ezredfordulótól egyre felkapottabbá váló tech-metal és hardcore (The Dillinger Escape Plan) őrületig.

A montreali szabadcsapat 2003 nyarán alakult: a két alapító, Win Butler és felesége, Régine Chassagne köré hamar szerveződött egy feszes alapokat és széles zenei spektrumot vegyítő kollektíva, majd megjelent a bemutatkozó lemez (Funeral), amely 2004-ben az Egyesült Államokban, 2005-ben pedig a világ többi részén is elképesztő sikereket aratott.

Miről is kellene szólnia a Kodály Zoltán születésének 125. évfordulójára meghirdetett Kodály-évnek? Kocsis Zoltán megadta az alaphangot.

Sűrű ütésváltás már az elején: a két rendőr, kiknek történetét az elkövetkező bő két órában követni fogjuk, először egy nagyobb szabású utcai csetepaté (tengerészek kontra fakabátok) alkalmával vívják ki egymás nagyrabecsülését, majd pedig már, a zavargások után nem sokkal, a ringben.

Nabokov lepkéket gyűjtött, Bartók Béla pedig - mint most számomra kiderült - rovarokat, bár a gyűjteményéből csak két rovardoboznyi keményebb testű bogár maradt fenn, a többit felfalták a múzeumbogarak, legalábbis a Rovartani Közlemények 1962-es cikke szerint, amelynek másolata a galéria által kiadott füzetek 6. darabjaként újból megjelent.

Zeneszerző, zenész, író, kritikus, egyetemi tanár. Eddigi főműve, az eredetileg 1995-ben megjelent Hangok óceánja néhány hónapja magyar fordításban is elérhető. A kifogástalan angol úriember benyomását keltő, visszafogott, halk szavú David Toop a Nagy Britmánia március 4-i záró partiján lépett fel a Trafóban.

Nyolc kis kritika

"A szerelem elűzi az időt, az idő a szerelmet" - e bölcs mondás Annie Girardot-tól ered, és úgy tűnik, igazságtartalmával a dél-koreai rendező, Kim Ki-duk hősei is tisztában vannak.

A hazai könyvespiacot legújabban szembeötlő módon elérte az operakönyvdömping: luxuriózus díszalbumok, kritika- és tanulmánygyűjtemények meg kiadós dalműkalauzok között válogathatott már karácsony előtt is az ajándék után kajtató kiművelt emberfő, s a hírek szerint idén további munkák megjelenése várható.

Hatalmas, már-már gigantikus könyv, műfaját, illetve célját tekintve étvágygerjesztő az opera műfajához, ugyanis az operák élvezete "kulináris gyönyörökhöz hasonlítható: ínyenceknek való" - olvashatjuk az előszóban.

Hogy Máté Olga (1878-1961) neve a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójáig jószerivel ismeretlen volt, annak oka egyrészt a magyar fotótörténet és esztétika sajátos merevségében és akaratos következetességében rejlik.